Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)

Előszó

Előszó

A Győri Egyházmegyei Levéltár betöltötte tizedik évét. S talán mert a fiataloknak még fontosak a születésnapok, jelen könyvvel ünnepeljük a jeles alkalmat. Jubileumi kötetünk első pillantásra mosolyra késztetheti a kedves Olvasót, hiszen miféle számvetést lehet készíteni egy olyan intézmény életében, amely még nagykorúságát sem érte el, sőt formailag egyike hazánk legfiatalabb levéltárainak!

A külvilág, főként a levéltárak fenntartói és használói joggal várják el, hogy előbbre mozdítsuk az általunk kezelt iratok kutatását. Rendszeresen megjelenő forráskiadványaink így nem véletlenül hordozzák magukban az egyházmegye történeti monográfiájának ígéretét. Ennek megfelelően sokan talán azt várnák tőlünk, hogy a mögöttünk hagyott évtized gyümölcseként máris letesszük az asztalra az említett monográfiát. Nos, ez még várat magára. A levéltár újjászervezésével, szakmai vérkeringésbe való bekapcsolásával és a raktárakban korábban uralkodó áldatlan állapotok felszámolásával kapcsolatos feladatok energiánk nagy részét lekötötték, csak időnk kis részében engedve meg a tudományos kutatást.

Az eltelt 10 év egy ember életében jelentős, de tekintsük akár a levéltáros, akár a történész szemével, valójában nagyon szerény. Tevékenységünk jelentős része pedig: kutatószolgálat, iratrendezés és -beszállítás, segédletkészítés, digitalizálás és szakmai rendezvények mióta csak statisztika létezik a levéltárak világában -, számokkal könnyedén és áttekinthetően leírható. Azonban mindennek, ami az emberrel kapcsolatos, amint magának az embernek is, egyes jellemzői nehezen számszerűsíthetők: a nemzeti emlékezet, a történelmi tapasztalat, a hagyomány és más történelmi jelenségek statisztikailag leírhatatlanok. S amint az embernek, levéltárainknak is van fensőbb, ha úgy tetszik végső, önmagán túlmutató célja. Például az évszázadokon át megközelíthetetlen Vatikáni Titkos Levéltár léte, a benne folyt őrző-iratfeltáró munka a szó szoros értelmében akkor nyerte el valódi értelmét, midőn XIII. Leó pápa megengedte a kutatást falai között. Ezzel a holt, de fontos emlékeket őrző anyag beszélni, mesélni kezdett. Ennek a beszédnek pedig elengedhetetlen feltétele a levéltáros munkája révén a dokumentum és a történész találkozása, hiszen utóbbi az, aki szóra bírja a száraz papírt, a göcsörtös pergament.

Tíz évvel ezelőtt a Győri Egyházmegyei Levéltárban is hasonló nyitás történt. Az addig csak kevesek számára hozzáférhető, mostoha körülmények között kutatható értékes iratanyag egyszerre sokak számára vált elérhetővé. A korszerű termekbe költözött levéltár és lelkes, fiatal munkatársai sok kutatót vonzottak, akik tudományos munkájukhoz, településük vagy egyházközségük megismeréséhez, családfájuk felkutatásához örömmel éltek a levéltár életében bekövetkezett pozitív változás szülte lehetőséggel. Voltak, akik csak néhány alkalommal jöttek, de voltak olyanok is, akik éveken át visszatérő vendégeinkké, barátainkká, szinte