Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Balogh Margit: Papp Kálmán győri megyéspüspök és az 1948-as zsákutcás tárgyalások
Papp Kálmán győri megyéspüspök 45 forma - nyilván nem gondoltak rá - egyházjogi szempontból egyébként aggályos volt, mert approbációban, azaz jóváhagyó elismerésben csak olyan állam részesülhet, amely az egyház törvényei szerint rendezi az egyházhoz való viszonyát, ilyen az ún. katolikus állam. Magyarország nem volt ilyen és nem is akart ilyen lenni. Ezért a helyes és mind az egyház, mind az állam szempontjából kielégítő forma az államforma állampolgári köteles tudomásulvétele. Az államfőhöz való viszony pedig nem igényelt külön szabályozást, mert benne foglaltatik a köztársaság kötelező tudomásulvételében. Az állam és az egyház szétválasztottságát feltételező köztársaságban ez egyszerűen okafogyottá vált. Rákosiék az apostoli királyt illető eljárásrendből akartak valamit visszacsempészni a köztársaság kereteibe - de a király a katolikus egyház legfőbb kegyura volt, és bizonyos külsőségek ily minőségében illették meg. Azért nyilván meg lehetett volna találni azokat a szavakat, amelyek mindkét félnek megfeleltek volna: elismerésnek is, de nem approbációnak. Mindszenty nem a formát, hanem a köztársaság kikiáltásának körülményét és módját - merthogy az idegen megszállás alatt és nem a nép szabad akaratának kifejezéseként történt - kifogásolta, és fenntartásai később sem oszlottak el.17 A köztársaság melletti nyilatkozatot végül csak 1951. július 3-án adta ki a püspöki kar.18 Az első tárgyalási forduló végeredménye: döntetlen. ígéretet nem tettek, elkötelezettséget semmire nem vállaltak. A további teendőket Czapik érsek így foglalta össze: „ Távolabbi cél és jogcím: a konkordátum. Közelebbi: ennek előkészítése és az így kialakuló viszony-lefektetés lehetne egy modus vivendi. Megegyezés megkötésére uturnum illud, 1881); „Az emberek szabadon választhatják az államformát, csak az igazságosság és a közjó érdekei legyenek megóvva(XIII. Leó, Immortale Dei, 1885); „Elvetendő tévely a katolikus Egyházat egy meghatározott államformához vagy pártdoktrínához kötni." (X. Piusz 1910. augusztus 25-i levele az Acta Apostolicae Sedis 1910. augusztus 31-i számában.) 17A köztársaság kikiáltását követően Mindszenty a következő, egyértelműen ugyan nem tiltakozó, de azt megengedő levelet intézte a miniszterelnökhöz: „Az államforma tárgyában benyújtott törvényjavaslat kapcsán közjogi tisztem szerint, tehát kötelességszerüen megállapítom, hogy annak tárgyalása idegen megszállás alatt, a magyar nép megkérdezése nélkül, a képviselők szólásszabadságának pártéleti korlátozásával folyt le; következésképp a nemzet ezek figyelembevételével gondolkozik és ítélkezik a történteken.” MPRKL Albert István hagyatéka 4. sz. tétel, „Gravamenek” c. dosszié. Mindszent József levele Tildy Zoltán miniszterelnökhöz és Nagy Ferencnek, még mint a nemzetgyűlés elnökéhez. Esztergom, 1946. február 1. Uez: MOL-XIX A 1 -j—XXIII 1446-1602. 18„Kijelentjük, hogy a magyar államot, a Magyar Népköztársaságot szeretett hazánknak ismerjük, törvényeit megtartjuk és megtartatjuk." Prímási Levéltár 5595/1951. sz. iratcsomón belül 2889/1951; Circulares litterae archidioecesis Strigoniensis ab anno Domini 1951.; Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár I. 1. a. Püspökkari iratok 3151/1951. A nyilatkozatot közölte a Magyar Kurír, 1951. július 5. 41. évf. II. kiadása, valamint megjelent a július 5-i napilapokban és az Új Ember 1951. július 15-i számában is. - Hamvas Endre Csanádi püspök egyébként már 1946. március 2-án, tehát a köztársaság törvénybe iktatása után közvetlenül, javasolta, hogy a kifogások jelzésével együtt a püspökkari konferencia egy, a miniszterelnöknek írt levélben vegye tudomásul a köztársaságot: „A püspöki kar tagjai ezen tény előtt a köteles állampolgári engedelmességgel meghajolnak és kívánják, hogy a köztársaság ifjúi lendülettel és tartós sikerekkel induljon útjára, mely út legyen a magyar nemzeti boldogulásnak is emelkedő útja." A levél azonban nem ment el, többek között Czapik érsek sem tartotta időszerűnek. EFL Episcopi Hungáriáé 1924-1946. 989/1946.
