Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Vajk Ádám: "Mibe került ezen hűségi levél?" Kőszegi Miklós győri püspöksége és az országos politika
434 Vajk Ádám család városuk esküdt ellensége, hogy hányszor próbálták meg elfoglalni városukat, amelynek több bíráját is elfogták vagy megkárosították.140 Ezért nem meglepő, hogy 1311-ben - valamikor július 3. előtt, talán éppen felszentelésének hírére - lerombolták az udvarházat.141 A püspök az újjáépítést minőségi átépítésre használta fel, amelyre részben az ispáni jövedelmek 1313 és 1318 között húzott többletbevételei adhattak lehetőséget. Végső soron - de szigorúan csak a Kőszegiek Sopronnal fenntartott kapcsolata szempontjából - sajátos módon az egyik legfontosabb királyi város, Sopron elleni várépítést finanszírozta a királytól szerzett ispáni jövedelemből, természetesen a püspökség rendes jövedelmei, például Sopron bordézsmája mellett. A vár felépítésének jogszerűségét egyébként I. Károly sosem vitatta, ebből következően engedélyével épült, még ha az nem is maradt fenn. Mindazonáltal az engedélyt Miklós biztosan nem kaphatta meg 1318 után (sőt, annak legvalószínűbb ideje legkésőbb 1314 vége, a Kőszegiek hűtlenné válásának ideje), ami az 1311/1313-1314 közötti időszakra szűkíti az építkezés lehetséges idejét. Műve értékét nagyban növeli, hogy ekkor még csak Győrött és Szombathelyen volt vára a győri püspököknek, Kesző csak később, valószínűleg közvetlen utóda, Kálmán alatt, de legkésőbb a század végén épült ki.142 A soproniak 1311. évi támadásával kapcsolatos, Gentilis legátus előtt indított per a felek megegyezésével jutott nyugvópontra 1311 júliusában. A megegyezés szerinti száz márkát azonban Sopron városa sohasem fizette meg a püspöknek (aki azt tartozásai fejében egyébként okosan lekötötte Gentilisnek), hanem a király támogatását élvezve halogatta annak kifizetését még az újabb, a király előtt emiatt indított per során is. Az ügy végül csak Kálmán püspök alatt zárult le az 1350-es évek közepén143 - aki egyébként 1365-ben szintén vitába keveredett a várossal, nevezetesen a bordézsma miatt.144 Miklós püspök Sopronnal „ápolt” kapcsolatát csak tovább rontotta két, nem túl elegáns módon a király nápolyi útjára időzített területi vita. Az elsőnek tárgya a város által 1317-ben megszerzett Balf és Rákos közt fekvő Págya birtok és Rákos közötti határ volt; ezt a vitát Nekcsei Demeter tárnokmester 1333-ban zárta le. A másik per a püspök által elfoglalt, Meggyes és Rákos közt a Fertő partján fekvő, Sopron birtokát képező meggyesi terület miatt szintén ekkortájt folyt, ennek lezárásáról pedig Ilosvai Lóránt soproni és vasi ispán 1335. március 12-i okleveléből értesülünk.145 140Kristó: Kőszegiek 254. és 259. 141 Miként a püspök írja saját oklevelében 1311. júl. 3-án: pallacium et edificia in Rakus, que est curtes (!) episcopalis. — GyMSMSL SVL 49. (DF 201683.), SO I. 73., AOkl III. 101., SzR 642. Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13—14. századi Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Űj sorozat 82) Bp. 1977. (a továbbiakban: Fügedi: Vár és társadalom) 181. és Engel: Archontológia I. 398.: 1326-ban és 1333-ban már castrumként szerepel. 142Kiss-Tóth-Zágorhidi 208. és 211., Fügedi: Vár és társadalom 151., Horváth Richard-, Egy kevéssé ismert püspöki vár: Várkesző 1592-ben. LSz 51 (2001) 2. sz. 51-59. 51. 143HÁzi 1/1. 106-107., 110-112. (172., 175-176. sz.), Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete. (Győregyházmegye múltjából IV/1) Sopron 1939. 270—271. 144Uo. 275-276. 1451333. szept. 7., Zsigmond király 1429. nov. 3-i átírásában: GyMSMSL SVL DL 818. (DF 202453.), SO II. 138., AOkl XVII. 421. Págyára: Csánki III. 622. A meggyesi ügyről: GyMSMSL SVL DL 109. (DF 201743.), HO I. 168-169., AOkl XIX. 102.
