Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Vajk Ádám: "Mibe került ezen hűségi levél?" Kőszegi Miklós győri püspöksége és az országos politika
428 Vajk Ádám módon intézte - felmentést kellett kérnie a pápától 1325 első felében, amit július 30-án meg is kapott.100 Az eredmény talán nem volt a családi titok kiszivárogtatójának ínyére, mert már 1326. február 1-jén XXII. János pápa Miklós saját panaszára a passaui és olmützi püspököket a fehérvári préposttal együtt megbízta, hogy segítsék a győri püspököt egyháza javainak megőrzésében, egyháziak és világiak által bitorolt különféle jogainak visszaszerzésében és megőrzésében öt éven keresztül.101 Talán nem meglepő, hogy a pápa előző bullájában még említés sem esik ilyesmiről, sőt kormányzásáról általában jó véleménnyel volt XXII. János, mint írja, az egyházmegye lelkiekben és anyagiakban gyarapodott. Ugyanő 1326. március 17-én érdekes módon már Kőszegi Miklóst bízta meg az előzőhöz hasonlóan az olmützi püspökkel és a zedlicai apáttal együtt, hogy segítse passaui kollégáját az ő püspöksége javainak megőrzésében, szintén öt évig!102 Miután az iratokban nem részletezett püspöki jogok továbbra is bitorlóiknál maradtak, 1327. január 30-án saját kérésére a pápa a Szentszék (Szent Péter és a maga) védelme alá helyezte Miklóst és püspökségét.103 Nem sokkal később a kúria újabb adalékokkal gazdagodott az ügyet illetően. A pápa június 2-án Henrik veszprémi püspököt tette meg Kőszegi Miklós jogvédőjévé (conservator), mivel - szöges ellentétben a pápai kancellária által 1325. július 30-án leírtakkal - tudomására hozták, hogy a püspök és elődei a „püspöki asztal ellátására szolgáló” tizedekből, birtokokból, alapítványokból és egyéb javakból sokat eladományoztak. Feladata az elidegenített birtokok és jogok visszaszerzéséről gondoskodni.104 Miklós püspök ilyen jellegű tevékenységének nem maradt ezen kívül nyoma (ahogyan ilyen birtokok visszaszerzésének sem), így alighanem egyszerűen „lejáratta” valaki a pápai kúria előtt. Hogy ki lehetett a birtokokat elfoglaló intrikus, arról a két 1326. évi pápai bulla, valamint a püspök további tevékenységének vizsgálata alapján nyerhetünk képet. Elsősorban természetesen a király keveredik gyanúba, aki egyszer már megfosztotta Győrtől és a hozzá tartozó birtokoktól a püspököt. A nem pápai kiadványokból kirajzolódó kép azonban nem ezt sugallja: Győr püspökének legaktívabb időszaka ez, amelyben egyházi ügyek kötelességszerű intézése mellett részt vesz az udvarnál zajló, rá főpapi hivatalából nem tartozó világi bíráskodásban is, nevezetesen az országbíró mellett, olykor a király külön kívánságára. Már 1326. február 9-én Visegrádon találjuk.105 Április 24-én jelen volt a király belső embereit tömörítő Szent György rend alapításánál Esztergom káptalanában, és annak tagjaként alá100ASV Reg. Vat. vol. 79. föl. 280ru és Registri Avignonesi (a továbbiakban: Reg. Aven.) vol. 23. föl. 371v-372r (DF 291345., 292673.), in extenso kiadja: AOkl IX. 337. Szülei egyébként már mindketten elhunytak a bulla szövege szerint. 101ASV Reg. Vat. vol. 80. föl. 225v-226u, Reg. Aven. vol. 24. föl. 92ru (DF 291354., 292674.), Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis II. 1276-1415. (a továbbiakban: MRV) Bp. 1899. 45., Mollat VI. 24347., AOkl X. 44. 102ASV Reg. Aven. vol. 24. föl. HOr (DF 291470.), Mollat VI. 24703., AOkl X. 99. 103ASV Reg. Vat. vol. 83. föl. 305v 306r, Reg. Aven. vol. 27. föl. 260íj (DF 291484., 292677.), Theiner I. 510-511., Mollat VI. 27730., AOkl XI. 49. 104VÉFL Veszprémi Érseki Levéltár (a továbbiakban: VÉL) Mise. 17. (DF 200133.), MRV II. 48., AOkl XI. 260., SzR 769. 105UB III. 213-214., AOkl X. 100. (ugyanerről utólag: UB IV. 91-92., AOkl XV. 247-248.).
