Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Vajk Ádám: "Mibe került ezen hűségi levél?" Kőszegi Miklós győri püspöksége és az országos politika
422 Vajk Ádám Ezek után nehéz - de jelen esetben nem is kell - ellenállni a feltevésnek, hogy egyfajta családi munkamegosztás rá rótta az udvari képviselő szerepét. De miként lehet az, hogy a család törvénytelen sarjának „szolgálataira” ilyen mértékben igényt tartott? A válaszhoz elég megvizsgálni a Kőszegiek családfáját. A családtagok oklevelekben való szerepléséből és hivatalviseléséből, valamint Henrik bán már említett tétényi okleveléből kitűnik, hogy testvére, Iván nádor halála (1308 ősze64) után valószínűleg csak maga Henrik, továbbá Iván unokája, az 1307-ben rövid ideig tárnokmesterséget viselt Miklós volt felnőtt korban a család törvényesen született férfitagjai közül.65 A Kőszegiek tehát nehéz időszakot éltek meg, mindössze két személyre hárult a két hatalmas (és egy kisebb) Kőszegi-tartomány kormányzásának feladata, sőt Henrik bán is elhunyt időközben, valamikor 1310. március 20. és május 5. között.66 Ebben a helyzetben máris kevésbé látszik a király számára elfogadhatatlannak az az Engel által hangoztatott tény, hogy az udvarnál nemigen forgolódtak, ha egyáltalán létezett ilyen elvárás történelmünk eme sajátos időszakában. Ugyanakkor érthető a főpapként természetszerűleg az udvarhoz kötődő Miklós püspök ilyen irányú szerepvállalása is - főként 1311-ig, amikor Henrik fia János elnyeri a lovászmesteri tisztséget, tehát (testvérével, Herceg Péterrel kis különbséggel) ő is betöltötte nagykorúságát. (Miklós tárnokmester öccse, András még 1315 tavaszán is iuvenis,67) I. Károly országegyesítő harca aztán szükségszerűen elérkezett ahhoz a ponthoz, amely a Kőszegiekkel, a Dunán- és Drávántúl uraival való leszámolást és tartományaik szétzúzását célozta. A következő, fordulatos évek megértéséhez a politikatörténet eredményeit is segítségül hívjuk, különösen mivel ezekben az években kevesebb adattal rendelkezünk a püspököt illetően. A király és a Kőszegiek konfliktusa 1313-14 telén kezdett kiéleződni Monoszló nembeli Egyed öröksége miatt, ez azonban még nem vezetett kenyértörésre.68 Kristó Gyula 1314-re teszi Sopron első megtámadását, azonban szerinte ez sem hozott szakítást a királlyal. Mindazonáltal datálása teljesen hipotetikus,69 így csak annyit kell elfogadnunk, hogy Sopront valamikor már 1317 előtt is megpróbálta pécsi és győri püspökök előtt tette le a király megbízásából Henrik veszprémi püspök és János veszprémi prépost: Gutheil Jenő: Veszprém város okmánytára (1002—1523). Veszprém 2007. (a továbbiakban: Gutheil) 118—119., AOkl XIV. 447. 641308. szept. 7-én még él (DL 1173., AOkl III. 436.), viszont a november 27-i budai királyválasztáson már nincs jelen, és meg sem emlékeznek róla (1. a 44. jegyzetet), pedig a Kőszegiek - mint láthattuk - kiemelt figyelmet kaptak. 65L. a 35. és 45. jegyzeteket, ill. Engel: Archontológia I. 36. 66АО I. 195-198. és 207., uezek: AOkl II. 855. és 881. Utóbbi szerint Henrik bánnak bizonyos zálogba adott birtok visszaváltása idején pro filiis vero magistri Herrici báni senki sem jött a somogyi konvent elé a zálogösszegért, a bán tehát már nem élt máj. 5-én. A DL 86913. (AOkl II. 893.) máj. 27-én ugyan kétértelműen fogalmaz: per magistrum Iohannem filium magistri Herrici quondam báni, eztán pedig csak fiai szerepelnek (júl. 20.: DL 76216., AOkl II. 920., aug. 28.: Komárom-Esztergom Megyei Levéltár. Esztergomi székesfőkáptalan hiteleshelyi lt. 44. 5. 23. [DF 208960.], AOkl II. 950.). 67AOkl IV. 59., 62. 68 Engel: Újraegyesítés 337-338. és Uó.: Die Güssinger 90. gondolatmenetét meggyőzően javítja Kristó: I. Károly harcai 312-313. és 315. 69Kristó: I. Károly harcai 311.