Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Vajk Ádám: "Mibe került ezen hűségi levél?" Kőszegi Miklós győri püspöksége és az országos politika
420 Vajk Ádám a Pokhoz közel eső Szentmárton vára ekkor még a Kőszegiek kezén volt - és maradt egészen 1317-ig.* 53 A korszakban Benedek erdélyi püspök mellett utolsó nem Károly-párti főpapként pozíciót nyert egyháznagyra azonban szokatlan pályafutás várt a győri egyházmegye élén. Ennek megértéséhez azonban az országos politika egyes eseményeit alaposabban át kell tekintenünk. Kezdetben minden kedvezően alakult a püspök és a Kőszegiek dinasztikus szempontjából nézve, mivel Károly kapcsolata a Kőszegiekkel nemhogy nem romlott meg, de a család újabb tisztségeket nyert el. Gergely fia Miklós Csák Máté 1311 áprilisában történt leváltása után tárnokmester, Henrik fia János pedig még ugyanezen évben lovászmester lett.54 Ezzel egy időben kapcsolatba léptek a Habsburgházzal. A szövetségbe, melyet Fürstenfeldben, 1312. január 23-án a tárnokmester testvére, András és néhai apjuk unokatestvérei, Henrik fiai, János és Herceg Péter - azaz Miklós nádor fia, Kakas Miklós kivételével a család összes férfi tagja - Frigyes osztrák herceggel kötöttek, belefoglalták a jelen lévő Miklós győri püspököt is.55 Tehát ismét Henrik bán és Iván nádor utódainak együttműködésével állunk szemben, amint már a tétényi egyezmény esetében is. (A későbbi harci események ismeretében egészen egyértelműen kirajzolódik ez az együttműködés.) Az eseményt kiváltó ok jelen ismereteink szerint Vasvár 1311-es, kalandor osztrák lovagok általi megtámadása és elfoglalása kellett, hogy legyen, amely - megyeszékhelyről lévén szó - lélektani hatása mellett a társaskáptalani templom és levéltár (részbeni) leégése miatt is érzékenyen érintette a környék birtokosait.56 Ezért is túlzás lenne azt feltételezni, hogy a Fürstenfeldben történtekről az udvar mit sem tudott, vagy még inkább ellene irányuló szándékot vélt volna felfedezni benne. Inkább arról lehet szó, hogy Károly számolt a realitásokkal, és elnézte, hogy a Kőszegiek önálló külpolitikát folytassanak és szövetkezzenek Béccsel, amellyel egyébként maga a király is együttműködésre törekedett ekkoriban.57 239., 522. és 548. (1312. márc. 1., 1313. máj. 29. és jún. 22.; utóbbi királyi). Kristó: I. Károly harcai 320. szerint 1315. máj. 2-án volt vajdaként említik, a királyi oklevél szövegében azonban nem ez szerepel (hanem que condam — azaz hajdan — per Ladislaum wayvodam erant occupate): Arhivele Statului Sibiu, Szász Nemzeti Levéltár, Urkunden 2. 126. (DF 244769.), Fejér VIII/4. 630—631., AOkl IV. 63. Csupán az oklevél tartalmából következik, hogy a vajda lázadása után íródott, amely miatt a király elvette tisztségét, 1. Engel: Újraegyesítés 388. 105. lábj. Valóban volt vajda máj. 13-án: AOkl IV/78. Ugyanakkor egy királyi oklevél (már néhai) Kán László fia Lászlót nevezi vajdának 1315. aug. 12-én: Archivele Statului Sibiu, Medgyesi ev. egyházközség lt., Medgyes város lt. 1. (DF 285581.), AOkl IV. 143., azonban az oklevél kiállításánál jelen lévő Meggyesi Miklós vajdával együtt. Utóbbi tény azonban Kristó figyelmét elkerülte. Ha nem véletlenül maradt ki ifj. Kán László neve után a „volt” vajda kitétel, akkor ketten együtt töltötték be a vajdai tisztséget ebben az időben, sőt akár már 1312-től ez lehetett a helyzet apjával és Meggyesi Miklóssal is! 53Engel: Újraegyesítés 347., a földrajzi viszonyokra 1. Uó.: Térkép. 54 Engel: Újraegyesítés 327-8., Engel: Archontológia I. 36. és 40. 55Fejér VIII/1. 487-488., AOkl III. 223., Pór: Miklós pp. 337-338. 56 Sill Ferenc. A Vasvár-szombathelyi székeskáptalan történetének vázlata. In: Tóth Imre (szerk.): A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777—1977). Szombathely 1977. 173-242., 199-200. és АО I. 226-227., AOkl III. 46. 57Engel: Újraegyesítés 328. az 1312. januárban történő (egy 1311. tavaszit követő második) ausztriai követjárást csak a király 1312. febr. 2-i, István mester soproni polgárnak a cseh és osztrák kiküldetése költségeit megtéríteni ígérő oklevele alapján keltezi januárra (Házi Jenő:
