Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Balogh Margit: Papp Kálmán győri megyéspüspök és az 1948-as zsákutcás tárgyalások
42 Balogh Margit egyház kérdésében az állam részéről dönteni.”8 Az államvédelem csupán még egy főpapot nevezett prímásellenesnek: Bánáss László veszprémi püspököt, aki ugyan volt, hogy „erősen jobboldali módon viselkedettösszességében mégis jó kapcsolatokkal bírt az új belpolitikai erőkhöz és épp emiatt nem kedvelte őt a prímás. Papp Kálmán győri püspököt viszont „csak” az ingadozó főpapok közé sorolták, ahogy Grősz József kalocsai érseket is: „ Általánosságban azt lehet róla mondani, hogy nem a prímás egyszerű kiszolgálója, hiszen pl. az 19j7-es választások idején konkrétan kijelentette, hogy politikai kérdésekben mint magyar állampolgár saját maga választja meg politikai nézeteit és ő pl. Barankovicsot fogja ajánlani papságának.”9 A Demokrata Néppárt és vezére, Barankovics István valóban erősen kötődött Győrhöz: 1947. augusztus 10-én több ezer ember előtt itt hirdette meg választási programját, Barankovics maga pedig a választások után a város képviselője lett. Papp Kálmán személyét érdekessé és jelentőssé emelte, hogy nem csupán tagja lett a tárgyalódelegációnak, hanem mert Bánáss végül is kimaradt, így Czapik érsekkel ketten alkották „a delegációt”. A Mindszenty és Czapik tagadhatatlan ellentétét a jelentések eltúlozták. Egyháziak és nem egyháziak közül valóban többen is voltak, akik úgy gondolták, hogy konfrontálódás helyett vagy mellett „modus vivendi”-re van szükség. Ok az új történelmi helyzetben is - számolva a szovjetek tartós közép-európai befolyásával - helyet akartak biztosítani a katolicizmusnak. Ma már tudjuk, hogy Czapik nem a prímás háta mögött paktált le, hanem annak tudtával tárgyalt, sőt a taktikát többször is egyeztették. Két alkalomról az államvédelem is értesült: január 31-én Esztergomban egy bizalmas értekezleten rajtuk kívül még Papp Kálmán győri püspök, valamint Mihalovics Zsigmond, az Actio Catholica igazgatója is jelen volt,10 majd február 4-én négyszemközt találkoztak. Mindszenty kész volt tárgyalni, de csak négy feltétel teljesülése - a Szentszék és Magyarország diplomáciai kapcsolatának helyreállítása (1), az 1946 óta betiltott katolikus egyesületek engedélyezése (2), katolikus napilap engedélyezése (3) és a marxista pártok vallásellenes támadásainak beszüntetése (4) - esetén. Ugyanakkor az első pillanattól kezdve gyanakodott: mi állhat a kommunisták hirtelen támadt megegyezési szándéka mögött? Rákosi év eleji programbeszédéből világos: „menetből támadunk” lendülettel kívánta megoldani a „klerikális reakció”-kérdést. Attól, hogy személyesen vezette a delegációt, nyilván eredményt remélt. Mi lehetett a cél? - A valódi cél? Látszólag, hiszen minden szál ebbe az irányba fut, egy megegyezés. Nyilván ez is. De más is - mert Rákosi mindig is szeretett szimultán játszani. (1) „Demokratának” hitte magát, te-8PSzL Horváth Márton hagyatéka. Katolikus egyház (felderítések egyházi vonalon, 1945. december—1948. május) föl. 184. 9Uo. föl. 187. 10Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) 1.2. ÁVO és MÓL XIX-B-l-u 1-4. cs. Politikai hangulatjelentések, föl. 68. Vidéki összefoglaló jelentés, a külső osztályok február 6-9. között felterjesztett anyagából. Budapest, 1948. évi február 10. (A hangulatjelentéseket az államvédelem 1945 végétől gyűjtötte ún. vonalas formában [azaz tematikusán], tehát külön vonalat alkotott az egyházi, az ifjúsági, a politikai pártok vonala. Az informátorok köre frissen vagy még 1944 előtt beszervezett személyekből, vagy olyan hivatásos tisztekből került ki, akik munkaköri kötelességük részeként figyeltek és jelentettek a területileg hozzájuk tartozó intézményekről, eseményekről.)
