Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Székely Zoltán: I. Ferenc "gyász-alkotvány" a győri székesegyházban, 1835
392 Székely Zoltán melyet kétfejű koronás sas hordozott a mellén. Bugár festményén az is látható, hogy a címer alá s fölé felirat került. Az Egyházmegyei Levéltár halotti címerei között ma is azonosítható e darab.15 A nagyméretű, akvarell festésű lapon a vágásos, kettős keresztes címer csücsköstalpú pajzsba került, amelyre a Szent Koronát illesztették. Az utóbbi ábrázolása Decsy Sámuel 1792-es metszetei nyomán készülhetett, legalábbis erre mutat a pántok szabályos, szögletes ábrázolása, ám a kereszt megjelenítése hibás, mert a valósággal ellentétben jobbra dől. A pajzsot a Mária Terézi alapította Szent István rend zöld-piros szalagja öleli körül, melyen alul a kereszt alakú rendjel függ. A kétfejű sas karmaiban kardot s jogart, illetve országalmát tart, felette a rudolfinus császári korona. A körirat: FRANCISCUS I. A[USTRIAE], IfMPERATOR]. HjUNGARIAE]. R[EX]. ETC. - Obiit 2a Martii 1835. A kórus kanonoki stallumait szintén fekete posztóval vonták be, amelyre az örökös tartományok szimmetrikusan elosztott címerei kerültek. Ezek közül három maradt fenn napjainkig, egy további pedig a Bugár-féle akvarellen azonosítható. Ez utóbbi Lodoméria címere volt, amely az északi oldalon az áldoztatórácsnál függött: ezüsttel és vörössel sakkozott mezőben kék pólya. A címer nem igazán pontos, hisz valójában kék mezőben ezüsttel és vörössel sakkozott két pólyát kellene látnunk. A címerpajzs felett korona, körülötte fekete gyászszalag. E sorozathoz tartozott még a Habsburg-Lotaringiai-ház címere: elöl vörös mezőben ezüst pólya (Ausztria), hátul aranyban harántpólya: vörös, három ezüst alerionnal (csőr és karom nélküli, csonka törpe sas) díszítve (Lotharingia). A festő ebben az esetben is vétett: a lotharingiai aleriormak ha karma nincs is, de csőrt mégiscsak kapott.16 A kék mezőben ábrázolt arany oroszlán alkalmasint Kunország címere, bár a csillag és a félhold hiányzik, újabb jeleként a festő heraldikai pontatlanságának.1' A harmadik fennmaradt darab Erdély címere: a pajzs vágott, alul arany mezőben hét bástyatorony, mindegyik tetején egy-egy vörös zászló; fent kék mezőben fekete sas, arany Nap és ezüst Hold. Ebben az esetben sem sikerült a címerfestőnek hiba nélkül vennie az akadályt: a bástyatornyok színe vörös kellene, hogy legyen, a zászló pedig párját ritkító egyéni lelemény, s lemaradt a felső és az alsó mezőt elválasztó vörös pólya is.18 A címereken királyi korona nyugszik, a pajzsok két oldalán fekete gyászszalag. A sorozat minden bizonnyal több tagból állt, amelyek az uralkodói titulatúrának megfelelően sorolhatták fel elsősorban a Szent Koronához tartozó tartományokat. A fenséges megjelenést keltő kórus előtt a főhajóban, mintegy a székesegyház közepén, a szószékkel egy vonalban emelkedett a tulajdonképpeni castrum doloris: a hét fokból álló, lépcsőzetes ravatalt fekete posztó borította, tetején az elhunyt uralkodó jelképes koporsójával, amelyre egy aranyozott keresztet és a királyi jelvényeket helyezték el. Az építmény minden egyes lépcsőjét gyertyákkal rakták meg, amelyek száma meghaladta a háromszázat. A ravatal sarkain egy-egy „piramis”, valójában alacsony csonkagúla emelkedett, szintén fekete posztóval bevonva. 15GyEL GyKMLt Gyűjtemények, Halotti címerek, nr. 58. 16GyEL GyKMLt Gyűjtemények, Halotti címerek, nr. 53. 17GyEL GyKMLt Gyűjtemények, Halotti címerek, nr. 55. 18GyEL GyKMLt Gyűjtemények, Halotti címerek, nr. 56.
