Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Ábrahám Imre: A 14-17. századi Nyúl község rövid történetei földrajza
A 14-17. századi Nyúl község rövid történeti földrajza 35 tulajdonságnév idegen név (17. sz.-i) népnév ismeretlen névfajta A kivételek feltűnőek: az itt látható kizárólagos elfordulások aligha véletlenek. A 16. századra jellemző tisztségviseléses nevek az akkori társadalom szervezettségének is lehetnek a jelei, 17. századi hiányuk pedig arra vall, hogy a megjelenő új adózó réteg választott hazájában még nem kapott tisztséget. Betelepedésük megtörte a befogadó lakosság névanyagának homogenitását is, ezt más népek nem kis számú neve jelzi. Vezető névfajta mindkét században és hasonló arányban az apanév, a foglalkozásnév, a helységnévből képzett és a tulajdonságnév. Mégis a beköltözők körében számban és arányban megszaporodnak a helységnévi személynevek (56:89), sőt rajtuk kívül a népnéviek (12:42) és az ismeretlenek (13:24) is. (A 16. századi 12 db népnév: Horvát, Német, Tót 273 magyar szomszédságában fordul elő.) Tárgyunk szempontjából az apaneveknek talán nincs nagy súlya, de nehéz lenne elmenni már az első jegyzékbeliek mellett is: a középkor levegőjét is árasztó Báli, Bánk, Bodó, Bolla, Bor, Both, Jakó, Poos történeti szépsége megállásra késztet. Velük köszön el a nyúli középkor: dézsmálásról dézsmálásra elmaradoznak, a nyomorgó falu lakójaként egyikük sem lép át a 17. századba. A kategóriákból akár elsőként kiemelhettük volna a foglalkozásra utaló neveket, mert már az 1552-es jegyzékben találni belőlük annyit, hogy azokból a faluközösség rétegzettségére következtessünk. Az újkori lista neveinek egyikét-másikát persze viselhette valaki viszonylag frissebben betelepült, vagy a foglalkozásnév és viselőjének kenyérkereső mestersége esetleg csak köszönőviszonyban voltak egymással, ezek a nevek a 16. századra vonatkozóan így is valós tagozottságot mutatnak: Kalló Mészáros Szakács Kalmár Puskás Varga Kovács Szabó Vas A nevek nem nagy száma és köznyelvi jelentésük elfogadhatóvá teszi, hogy azok ténylegesen űzött mesterségre utalnak. Hogy pedig ottani és akkori valódi ipari foglalkozásról van szó, azt négy olyan valamivel későbbi hasonló név is megerősíti, amelyik él a század végéig: Barbíl, Borsos, Pais és Szappan,78 A későbbi jegyzékekben a nevek mellett egyszerű megkülönböztető vagy tisztségviselésre utaló egyéb minősítéseket látunk, és ezek is további példái a differenciálódásnak: 1629: deák (3), 1591: pap, de a témába vágó más forrásból ide idézhetjük a 17. század elejéről való és református lelkészre utaló licenciátus megjelölést, az 1642-es vármegyei sérelmi jegyzőkönyvek bevezetőiből pedig a Háromnyúl-beli 3 bíró szerepeltetését. Legvégül a sort bővítik még a 17. századközepi és -végi végrendeletek, bennük megjelenik az akkori jegyző, mester és ismételten a licenciátus.79 Az összes névfajtából helynévi eredetű a 16. században 19,6 %, a 17.-ben 21,8, ami nem lényegesen nagyobb, de a számbeli 34% eltérés már jelentős, és azt lát-78A Pais és Szappan mint pajzskészítőnek és szappanfőzőnek a neve ugyanannak a névadási indítéknak a produktumai, mint volt a középkorban a Cinege, Egese és Nyúl. 79Horváth: Nyúl 251.
