Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Lukácsi Zoltán: Hany Istók az írott források tükrében
318 Lukácsi Zoltán Fajt ein Jahr var er in Schloss, afs bereits gekochte speisen, Hess sich auch ankleiden, und fieng zimlich an ein förmlicher Mensch zu verden, eben in dieser absicht die Trabanten ihm zu viel traueten, und diejes Vaffermandl ganz unverhoft in verlohr gerathen, und nicht mehr gefunden vorden ist. vermuthlich if t er in die unveit von Schloss vorbey fleiJende Raab gesprungen, und abermahlen in Hanyság vo er gefunden vorden abgeschvummen. Paul Rosnstingel mfanuj pfropria] vervalter Ez magyar fordításban nagyjából így szól: „1749. március 17-én Nagy Ferenc és Molnár Mihály kapuvári halászok vadállathoz hasonló fiút fogtak, akinek teljesen emberi alakja volt, és körülbelül 10 éves volt. Bevitték a várba, és mivel a fiú semmit sem tudott beszélni, feltételesen megkeresztelték, amint következik (itt egy-két eltéréssel lemásolja a kereszteltek anyakönyvének latin szövegét, majd így folytatja): A fiú meztelen volt, nyers füvet, szénát és szalmát falt, nem tűrt magán ruhát, és ha embert pillantott meg, azonnal a vízbe ugrott, és úgy úszott, akár egy hal. Majd’ egy évig volt a várban, már megette a főtt ételt, engedte magát felöltöztetni, és meglehetősen valóságos emberré kezdett válni. Éppen ezért a darabontok (hajdúk) túlságosan megbíztak már benne, és talán ezért veszett el úgy, egészen váratlanul, ez a vízi emberke, hogy meg sem találták soha többé. Vélhetőleg a vártól nem messze folyó Rábába ugrott, és megint leúszott a Hanságba, ahol találták. Rosenstingel Pál intéző (várnagy) saját kezével.” Mint legkorábbi és leghitelesebbnek mondható leírás, igen fontos szöveg ez. Láthatjuk, hogy a leírás szerint a gyereknek tökéletes emberi alakja volt, semmiféle torzulást nem fedeztek fel rajta, talán csak a külseje, ápolatlansága miatt lehetett vadállathoz hasonló. Semmi nyoma úszóhártyának, pikkelyes bőrnek, hosszú ujjaknak. A feltételes keresztség oka az, hogy a gyermek nem tud beszélni (nem tudja elmondani, hogyan került a vadonba, hol élt előtte) - és nem a testi különlegesség. Érdekes a táplálkozási szokására vonatkozó adat: nyers növényeket eszik inkább. Nem szól halról, békáról, kígyóról, bár ez nem is zárja ki, hogy Istók ilyesmit is fogyasztott. És hitelesnek tűnik a beszámoló arról is, hogyan próbálták ruhához és főtt ételhez szoktatni - és ezáltal valóban emberi módon kezdett kinézni és viselkedni. Ez megint csak azt támasztja alá, hogy a korábbi alulszocializátság miatt tűnt vadállatnak, felöltöztetve már nem. Vízi életmódja sem tűnik lehetetlennek, vízben érzi magát biztonságban, ám felmerül a kérdés: hol úszkálhatott Kapuváron úgy, hogy mégsem szökhetett meg egy jó ideig. (A várárok is túl nagy volt ahhoz, hogy felügyelet és a szökés veszélye nélkül lubickolhasson benne. Zerpák szerint sokszor próbált szökni, kutyákkal fogatták meg - lehet, hogy ebben van némi igazság.) Ami azonban most bennünket érdekel: a megtalálás helye a forrás szerint a Hanság. Ez tág fogalom, de a másoló akaratlanul többet is elárul ennél. Amint mondtam, a leírásba beépíti a keresztelési anyakönyv latin szövegét, ám nem egészen szóról szóra másolja le. Erre eddig senki sem figyelt oda. Az, hogy a conditionate30 helyett az egyháziasabb sub 30 30Helyesen a conditionaliter alaknak kéne állni.
