Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kelemen István: A csepregi esperesi kerület tanügyi viszonyai az 1840-es években
A CSEPREGI ESPERESI KERÜLET TANÜGYI VISZONYAI 273 litterarum et lectio), 6-6 órát az írással (caligraphia) és a számolással (arithmetica), 5 órát pedig a katekizmussal (cathecesis). Az 1848/49. tanévben heti 5 óra jutott hittanra, 12 óra betűismeretre és olvasására, 4-4 óra írásra és számtanra, 3 óra pedig illemtanra és rendészeti ismeretekre („rendőri törvények”). Cirákon és filiáiban, Dénesfán és Győrön (1842/43) heti 4-4 órában tanították a betűk megismerését és a silabizálást, 6 órában az olvasást, 4 órában az írást, 4 órában a számolást és ugyancsak 4 órában a hittant. Az undi gyerekek horvát nyelven heti 2 órában hittant, 4 órában „szótagosítád'-t, 4 órában horvátul és 2 órában magyarul olvasást, 4-4 órában horvátul írást és „számvetés-1 tanultak (1844/45). Hasonló heti órabeosztás szerint tanított a horpácsi mester, azzal a különbséggel, hogy az itteni gyerekek kizárólag magyarul tanultak, így az olvasásra elegendő volt a heti 4 óra, a felszabaduló 2 órát a számtani alapműveletek hatékonyabb elsajátítására fordították. A tanügy iránt elkötelezett buzgó jótevó'k és pártfogók önzetlen, kegyes adományaikkal és magánalapítványaikkal igyekeztek emelni az oktatás színvonalát, orvosolni a tankönyvek és a taneszközök hiányát.80 Völcsejen - az 1845. évi jelentés szerint - a nemes közösség 250 váltóforintos alapítványt rendelt „örök időkre”, melynek évi kamatját iskolai könyvek vásárlására fordították. Ugyanerre a célra nemes Németh Károly közbirtokos 100 váltóforintos alapítást tett. A helyi iskolaigazgató, Madarász János plébános írószerek beszerzésére az általa tett 250 váltóforint alapítványi tőke kamatját rendelte. A tanítói díjat 42 váltóforintról 100 forintra emelték, a gyermekek által fizetni szokott 36 váltókrajcár „füttő pénz' helyett évente a közpénztárból 60 váltóforintot utaltak ki. Ugyanitt 1849-ben 300 pengőforintos „örök” alapról történik említés könyvek és írószerek beszerzése céljából.81 Nemeskéren Tatay János igazgató, lövői plébános gondoskodott a szegényebb sorsú gyerekek számára tankönyvekről.82 4■ Az iskolamesterek A latin nyelvű forrásokban a tanító megjelölésére a XVII. századtól a magister, scholae magister, scholae rector kifejezéseket használták, majd az 1730-as évektől kezdve egyre inkább a ludirector, a ludimagister és a magister elnevezések állandósultak. Az iskolamesterek viselték egyben a települések jegyzői (notarius) hivatalát, ők voltak általában a kántorok (innen az elnevezés: kántortanító), az orgonisták és gyakran a harangozok. Az egyes helységekben a XIX. század első felében működő tanítók és segédtanítók archontológiája a Függelékben található. A Rendelet értelmében a tanítót a helység, vagy a kegyúr (patronus), illetve pártfogó (protector) által jelölt három személy közül a kerületi tanfelügyelő (azaz az 80Újkéren a történelem- és földrajzkönyvek hiányáról történik jelentés 1844-ben. Szüleik szegénysége miatt voltak kénytelenek nélkülözni a „tanuló könyveket” a büki gyerekek (1847/48). 81 Az 1846-os szerződés pengőforintban sorolja fel az alapokat: 100 pengőforintos községi alapítvány, évi 5%-os kamattal, Madarász plébános „író, számvető s egyébb szerekre'' szóló 100 pengőforintos és Németh Károly 40 pengőforintos alapítványa. 82Szerződés, Nemeskér. Jelentés, Nemeskér 1847/48.
