Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kelemen István: A csepregi esperesi kerület tanügyi viszonyai az 1840-es években
A CSEPREGI ESPERESI KERÜLET TANÜGYI VISZONYAI 263 az 1848/49. évi jelentés szerint a góri iskolába az evangélikusok közül is sokan elküldték gyermekeiket.27 A canonica visitatiók tanúsága szerint a XVIII. században az iskolaépületek (domus scholaris, scholae domus) falai általában még vályogból (mórból), tömésből, a XIX. századtól téglából készültek, tetejüket zsuppszalma fedte. Eleinte az iskolaházban ugyanaz a szoba szolgált tanteremként, amelyikben a tanító is lakott. Az 1829. évi egyházlátogatás idején - Nemeskér, Gór, Keresztény, Répceszemere és Lőcs28 - kivételével már mindenhol megoldották a tanulószoba/tanterem (cubile, cubiculum) és a tanítói lakrész (habitatio, cubiculum) különválasztását. Arról, hogy a tanítónak a lakószobán kívül konyha, éléskamra és istálló is a rendelkezésére állt, Górban, Völcsejen, Zsirán és Nemesládonyban történik kifejezetten említés. Kivételes módon Ivánban a mester és családja kényelmét két szoba szolgálta. Az iskola felépítése, jó karban tartása és felújítása az illető katolikus közösségek) (communitas) feladata volt. A kegyurak, közbirtokosok mint az iskola jótevői és pártfogói áldozatvállalásukkal gyakran osztoztak a költségek viselésében. Undon például a tanító konyhájának építéséhez az égetett téglát a patrónus biztosította. Dénesfán az építőanyagot az uradalom, Győrön a közbirtokosság szolgáltatta, a káptalanvisi iskola a kegyúri jogokat gyakorló győri káptalan költségén épült. Csepregen az iskolaház és a tanítói lak felépítését egykoron a földesúr, daruvári Jankovich Antal intézte. Az iskolához legtöbbször udvar tartozott, melynek bekerítéséről ugyancsak a fenntartó közösségnek kellett gondoskodnia.29 Az egyházlátogatási jegyzőkönyvekbe több esetben feljegyezték a legutóbbi iskola(át)építés évét, ha arra a korábbi, 1812-ben tett vizitáció óta került sor. Völcsejen a tanulószobát 1823-ban emelte a nemes communitas, az újkéri iskolát Újkér és a két Szopor körös erővel 1816-ban építette fel. Horpácson az oskolaház 1812-ben készült el, az építésre a templom kasszájából az akkori kegyúr, gr. Széchényi Ferenc 390 forintot rendelt. Amikor 1825-ben az épület leégett, a patrónus, gr. Széchényi Lajos kegyeskedett a szükséges építőanyagot és mestermunkát - amit a parókiabeliek nem tudtak elvégezni - a templompénztárból kifizetni. A többi munkáról (szállításról, kézimunkáról) és a tetőre való zsuppszalmáról Horpács és Lédec együttesen gondoskodtak. A bői tanítói lakot 1815-ben emelte a közösség. A vizitáció idején Undon a régi iskolaépület nem állt, mert lebontották, az új pedig már épülőben volt. Sajátos módon Górban a tanító egy olyan házban lakott, ami a korábbi vizitációs jegyzőkönyvekben még plébániai házként volt megjelölve, mert a plébános fundusán létesült. A tanító - nem tudni milyen jogcímen - ingyenesen bírta, haszonélvezet formájában. Az épület a pártfogók (benefactores) költségén, a köznép munkájával épült. A mesternek Keresztényben sem volt saját háza, hanem emlékezet óta - cenzusfizetés nélkül - a romos plébániai házban lakott, melyben csak egy szoba volt, ami nagy kényelmetlenséget okozott mind maga, mind a tanulók számára. A keresztényi jobbágyok 1829 októberében a püspökhöz fordultak segítsé27 Jelentés, Gór 1846/47 és 1848/49. 28 Jelentés, Lőcs 1829/30. 29Dénesfa, Gyóró, Csepreg, Felsőszakony, Bő, Egyházasfalu, Nemeskér, Újkér, Lövő, Und, Horpács.
