Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kádár Zsófia: A jezsuiták letelepedése és kollégiumalapítása Győrben (1626-1630)
A JEZSUITÁK LETELEPEDÉSE ÉS KOLLÉGIUMALAPÍTÁSA 223 tevékenységéről azonban nagyon keveset árul el.75 Pedig az 1626-tól folyamatosan Győrben élő rendtagok szerepe a kollégium megszületésében legalább annyira fontos, mint Dallos, Pázmány és II. Ferdinánd támogatása, vagy a káptalan akadályozó megnyilvánulásai. A jezsuita rend részéről a kollégiumalapítás tudatos, megfontolt, jól előkészített lépés volt. A tervezés a rendi vezetés szintjén kezdődött meg. A rendfőnök, Muzio Vitelleschi már 1626 májusában a győri letelepedésről levelezett Giovanni Argenti osztrák tartományfőnökkel.76 Az erődváros kezdettől fogva nem missziós célpontként fordul elő a társaság terveiben, hanem leendő kollégium helyszíneként.77 Az új iskolát intézményhálózatuk harmadik nagy bázisának szánták, amely Nagyszombat és Pozsony mellett a katolikus megújulás új regionális központja lett. A lehetőséget még a jezsuitáknál is korábban ismerte fel Pázmány. Pozsony után olyan helyet keresett a társaság számára, amely a török közelsége miatt a protestantizmus térhódításának is kevésbé tudott ellenállni. Az 1625. évi soproni országgyűlésen egyháztartományának püspökeit rábírta, hogy erre a célra közpénzen váltsák vissza az „eretnek” Battyhány Ferencnek korábban 20000 forintért elzálogosított szentgotthárdi apátságot, ez ugyanis anyagi alapja lehetne egy Győrben felállítandó jezsuita kollégiumnak.78 Az apátság valójában Batthyány Ferenc felesége, Poppel Éva, illetve az ő nagyanyja, Széchy Margit zálogbirtoka volt, amelyet a ciszterci rend többször sikertelenül próbált visszaperelni. Egy 1622-ben hozott ítélet szerint az apátság az addigi zálogbirtokosok kezében maradt, mert a kincstár nem tudta visszaváltani. Azonban kerestek olyan egyházi személyt, aki 20000 forint letétbe helyezésével magához váltsa az apátságot. Pázmány az ügyben fellépett ugyan az egyház érdekében, de az apátság cisztercieknek való visszaadását nem támogatta, mert magyar egyházi javakat nem lehetett külföldieknek adományozni.79 Pázmányt feltehetően foglalkoztatta a per lezárása utáni években a szentgotthárdi apátság kiváltásának lehetősége, ezért kérte püspöktársai segítségét. Miután a szükséges összeget Ergelics Ferenc veszprémi, Dallos Miklós győri, Sennyey István váci és Szentandrássy Csiky István erdélyi püspök (egyidejűleg pápoci prépost) összeadta, az ügyet felterjesztették VIII. Orbán pápához. Ő a visszaváltással ugyan egyetértett, de az apátság éves bevételeit a hódoltsági püspökök jövedelmének kiegészítésére kívánta fordítani. A pápa válaszára a püspökök visszakoztak és más forrást kerestek a kollégium részére.80 A kollégiumalapításban leginkább érdekelt püspök, Dallos Miklós a nehézségek láttán azt javasolta, hogy a veszprémvölgyi apácakolostor birtokaiba iktassák 75A káptalannal való megegyezés után a kollégium bővítéseit (további ház- és telekszerzéseit) és birtokviszonyait részletezi, 1. Acsay: Főgimnázium 23-40. 76ARSI Austr. vol. 3. II. 708. p. (1626. máj. 16.). 77ARSI Austr. vol. 3. II. 725. p. (1626. júl. 18.). 78LA 1627. ÖNB Cod. 13563. föl. lOOu 79 Zlinszkyné Stemegg Mária: A szentgotthárdi ciszterci apátság története és művészetének emlékei (1183-1878). In: Kuntár Lajos-Szabó László (szerk.): Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely 1981. 381-382. 80LA 1627. ÖNB Cod. 13563. föl. lOOu Pázmány a szentgotthárdi apátság javainak a győri kollégium céljára való felhasználásáról Carlo Caraffával is levelezett (1626. márc. 25., júl. 21.) 1. Hanuy: Pázmány 509-511. (338. sz.), 523-524. (349. sz.).
