Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kádár Zsófia: A jezsuiták letelepedése és kollégiumalapítása Győrben (1626-1630)
Kádár Zsófia 220 valóban nem voltak közvetlen részesei a történteknek), Dallos János kijelentette, hogy nem árulta a házát, és csak annak adná oda, „az kinek meg mondhatatlan szükségé uolna reá”, Staal Tamás pedig a Breuner és Pantelhoffer által alkalmazott erőszakot emlegette, és a császári parancsot, amire a kapitányok hivatkoztak.61 Az esemény mindenesetre nagy port kavart: rövidesen (július 22-én, illetve 24-én) a győri káptalan nevében Böythe Miklós és Vasváry György tiltakozott a vasvári és a pozsonyi káptalan előtt a tudomásukra jutott győri házvétel ellen. Fenntartva a jezsuita rend iránti tiszteletüket és szeretetüket62 - eltiltották Dallos Jánost és Staal Tamást a házak eladásától, a jezsuitákat az épületek megvételétől, lebontásától és a telkeken való építkezéstől, valamint Győr kül- és belterületén bármiféle ingatlan megszerzésétől. Eltiltották továbbá a királyt, a nádort és a személynököt az adományozástól és a tulajdonjog átruházásába való beleegyezéstől, a királyi bírókat, a káptalanokat és a hiteleshelyeket pedig az ilyen házak és telkek tulajdonjogba való iktatásától. A káptalan tiltakozásának nem volt foganatja. II. Ferdinánd 1627. szeptember 20-án kelt oklevelében az említett telkeket és házakat a jezsuitáknak adományozta.63 Az ünnepélyes oklevél szerint a jezsuitákat letelepíti Győrben, és lakóhelyükül, valamint a rendházhoz tartozó kollégium, iskola és templom helyszínéül (a nyáron megvett) három épületet adományozza nekik egy telekkel a győri piactéren. A házak tényleges átvételével és átadásával az uralkodó Ordódy Gáspár kamarai tanácsost és Rakoviczky György kamarai titkárt bízta meg.64 Az eljárásról Dallost is tájékoztatták. A kamarai biztosok október 23-án érkeztek Győrbe, ahol Pantelhoffer győri kapitány és Zichy Pál győri alezredes jelenlétében átadták az épületeket a jezsuitáknak.65 Szeptember végétől az októberi átadásig Dallos, illetve a háttérből Pázmány is sokat tett a káptalannal való megegyezés érdekében. A kanonokok nyilván tudták, hogy a jezsuiták letelepítését már nem akadályozhatják meg, ezért arra törekedtek, hogy minél előnyösebb feltételeket szabjanak. Dallos első hosszabb tárgyalása a káptalannal október 1-3. között zajlott.66 A káptalan sérelmeit 13 pontban foglalta össze. Továbbra is törvénytelennek tartották az egyházi vagyon elidegenítését és féltek a rendek ellenkezésétől (erre az esetre a király védelmét kérték). Sérelmeik jó része az ingatlanok után őket illető cenzus kiesésére vonatkozott. Az uralkodó61 Pázmány július 22-én válaszolt Pallosnak. Azt tanácsolta, hogy ne a jezsuiták számára vegyék meg a házakat, hanem — az ellentmondás megnehezítésére — a császár nevében. Ez a levél az érsek tájékozatlanságát is tükrözheti, mert az uralkodó nevében, feltehetően némi erőszak segítségével történő adásvétel ekkor már megtörtént. Hanuy: Pázmány 630-631. (419. sz.) 62„salva praenominatorum patrum et venerandam societatis Jesu reverentia et charitatd' GyEL GyKMLt Th XXVII. nr. 3825., 3826. 63Acsay: Főgimnázium 16-18. 64A Magyar Királyi Kamara levele Palloshoz a telkek és házak átvételéről (1627. okt. 19.): GyEL GyKMLt Th XXVII. nr. 3829. Ordódy Gáspár és Rakoviczky György kamarai tanácsosok, Rakoviczky György kamarai titkár, 1. Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. (Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 1) Bp. 1946. 132-133. 65Acsay: Főgimnázium 21. 66A káptalan feljegyzése a telekátadás feltételeiről (1627. okt. 1.): GyEL GyKMLt Th XXVII. nr. 3827.
