Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kádár Zsófia: A jezsuiták letelepedése és kollégiumalapítása Győrben (1626-1630)
Kádár Zsófia 216 Dallos már 1626 nyarán kapcsolatba lépett az általa valószínűleg jól ismert Wilhelm Lamormainivel.33 A jezsuita tartományi vezetés részéről az ő jóváhagyását, illetve segítségét kérte a társaság számára alkalmas győri épületek kiválasztásában.34 Bár Lamormaini az utazást betegségére hivatkozva elhalasztotta, az augusztus 5-én kelt uralkodói levél értelmi szerzője talán éppen ő volt.35 II. Ferdinánd leirata a püspök, a káptalan, Hans Breuner győri főkapitány36 és a városi polgárok segítségét kérte a helyszín kijelöléséhez, egyúttal reményét fejezte ki, hogy már ősszel megkezdődhet a tanítás.37 Dallos először - a legegyszerűbb megoldásra törekedve - a székesegyház melletti élelmezési ház telkét ajánlotta fel, amely eredetileg püspöki tulajdonban volt.38 Az épületet azonban a katonaság használta, ezért Breuner megvétózta a döntést. A második lehetséges helyszínt a káptalan ajánlotta: a püspöki birtokon fekvő építkezési hivatalt (úgynevezett Pauhoffot), amelynek eladásából a testületnek semmi kára sem származott volna.39 Azonban ez a javaslat sem nyerte el a főkapitány tetszését, aki ragaszkodott a katonai célra átépített házakhoz, pedig Dallos felajánlotta, hogy az építkezési hivatal számára másik épületet vesz a városban. Úgy tűnt, hogy e helyszínek elutasítása elkerülhetetlenné teszi, hogy az új jezsuita intézmény helyét a káptalani városrészben keressék, ezért Dallos a kanonokokhoz fordult segítségért.40 Kérését a káptalan hűvösen fogadta. Elismerték ugyan a jezsuiták érdemeit, de kikötötték, hogy csak akkor fogadhatják be őket, ha az egyházat és a káptalant nem károsítja letelepedésük. Saját birtokukból semmit sem akartak átadni. Arra hivatkoztak, hogy az egyházi javak elidegeníthetetlenek.41 Dallos erre az uralkodó segítségét kérte, aki - Lamormaini tanácsára hagyatkozva - egy királyi biztos kiküldését határozta el, amiró'l október 4-én értesítette 33Wilhelm Lamormaini (1570—1648) belga származású jezsuita, 1622-től haláláig Bécsben szolgált, 1623-24 között a bécsi jezsuita kollégium rektora, 1625-1637 II. Ferdinánd gyóntatója, 1. Ladislaus Lukács: Catalogi personarum et officiorum Provinciae Austriae Societatis Iesu I—II. (Monumenta Historica Societatis Iesu 117) Roma 1978-1982. (a továbbiakban: Lukács: Catalogi) I. 715. 34MOL E 152 fasc. 2. nr. 36. 35Giovanni Argenti tartományfőnök Lamormainit akarta Győrbe küldeni, hogy tájékozódjék, de ő az utazást egészségi állapota miatt szept. 8. utánra halasztotta, 1. Lamormaini levele Dalloshoz (1626. aug. 24.) GyEL GyKHhLt Cth XII. nr. 822. (eredeti jelzete, ahol ma Ebenhöch Ferenc másolata van: GyEL GyKHhLt Th XXXIII. nr. 27833.). 36Hans Breuner (1570-1633. okt. 3.) osztrák ezredes, haditanácsos, majd győri végvidéki főkapitány (1606-1633), II. Ferdinánd kamarása (1628-1633), titkos tanácsos (1628 után-1633.). (Életrajzi adatait Pálffy Géza bocsátotta rendelkezésemre, segítségét ezúton is köszönöm.) Hans Breunernek a forrásokban és szakirodalomban szereplő más névalakjai: Joannes Breiner, Joannes Prayner, Prainer János, Preiner János. Jó katolikusnak ismerjük, a ferencesek győri letelepedését segítette, de a káptalannal gyakran ellentétbe került földesúri jogaik megsértése, pl. Lépes Bálint hagyatékának átadása miatt, 1. Szabady: Nagyfalvy 216., 220. 37GyEL GyKMLt Th XXVII. nr. 3815., kiadta: Acsay: Főgimnázium 12., 1. jegyz. 38Dallos levele II. Ferdinándhoz (1626. aug. 20.) GyEL GyKMLt Th XXVII. nr. 3816. 39 Ezek az épületek a mai kármelita templom és kolostor helyén álltak. 40A káptalani ülésről 1. Diarium Nagyfalvi 98. 41A keresés során felvetődött három helyszínt 1. a kötet végén mellékelt térképen, amelynek a Borbíró Virgű-Valló István: Győr városépítéstörténete. Bp. 1956. 140. oldala után következő 1617. évi rekonstruált városi helyszínrajz szolgált alapjául.
