Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kádár Zsófia: A jezsuiták letelepedése és kollégiumalapítása Győrben (1626-1630)
A JEZSUITÁK LETELEPEDÉSE ÉS KOLLÉGIUM ALAPÍTÁS A 213 ták jogainak tiszteletben tartásáról, a jezsuiták II. Ferdinánd király és Pázmány jelentős anyagi és szellemi támogatásával kezdhették meg munkájukat a királyság fővárosában.20 Tevékenységük minden új központjukban alapvetően három területre oszlott: az oktatás és nevelés (kollégiumok, egyetem, jezsuita színjátszás) mellett főképp lelkipásztorkodással (prédikálás, szentségek kiszolgáltatása, vallásos társulatok alapítása, zarándoklatok szervezése) és missziózással (főúri missziók, a hitükben bizonytalanok és közömbösek megerősítése) foglalkoztak. A győri kollégium helye és épületei - a technikai nehézségek A győri jezsuita kollégiumalapítás legismertebb momentuma a helyszín nehézkes kijelölése és az ingatlanok megszerzésének hosszan elhúzódó folyamata. Ennek negatív főszereplőjeként Acsay az egységes erővel fellépő káptalant tünteti fel. A Dallos Miklós mellett működő kanonokok életpályáinak Köblös József vagy Fazekas István vizsgálataihoz hasonló részletes, adattárszerű feldolgozására e tanulmány keretei nem nyújtanak lehetőséget.21 A kanonokok és Dallos Miklós ellentéteinek megértéséhez mégis szükséges a korabeli egyházi középrétegnek és a győri székeskáptalannak mint intézménynek a már megjelent feldolgozásokra épülő bemutatása.22 A győri püspökség a török hódítás idején nagyrészt megőrizte területét, jövedelme alapján is Esztergom után és Eger mellett a magyar egyházszervezetben kiemelkedő helyen állt. A középkori 34 stallumhoz képest komoly visszaesést jelentő 16. század végi 8-10 fős mélypont után a káptalan 1626-1630 között 13 kanonoki tisztségből állt. Az intézmény belső szervezete lényegében változatlan maradt: az oszlopos kanonokokat (Ivánczy János nagyprépost, Böythe Miklós olvasókanonok, Vasváry Szeghy György éneklőkanonok, Nagyfalvy Gergely őrkanonok) a Szent Adalbertról nevezett győrhegyi (Altabak János) és a Krisztus testéről (vagy a legszentebb Megváltóról) nevezett pápoci prépost (Szentandrássy Csiky István), a soproni (Wrachewich Farkas), mosoni (Nyéki Vörös Mátyás), locsmándi (Pozsgay Mátyás, majd Kopchányi Mihály), rábai (Baksay István), komáromi (Fülei Farkas Tamás), pápai (Baranyai Forrás Péter) főesperesek és egy mesterkanonok (Bornemissza Trombitás Gábor) követték.23 20A pozsonyi kollégiumalapításról 1. Dénesi: Misszió 87-115. 21 Köblös József: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. (A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan adattárával). (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 12) Bp. 1994.; Fazekas István: A győri egyházmegye katolikus alsópapsága 1641-1714 között. TSz 35 (1993) 1-2. sz. 101-131. (a továbbiakban: Fazekas: Győri) 22 A káptalan történetére 1. Bedy: Győri káptalan, a kora újkori katolikus egyházi középrétegre 1. Molnár Antal: A bátai apátság és népei a török korban. Bp. 2006. 13-24. 23A kanonokok életrajzait 1. Bedy: Győri káptalan 395-409.; Szabady Béla: Draskovich György győri kanonokjai. Kanonokok arcképei a tizenhetedik századból. GySz 9 (1938) 15-34. Továbbá Böythe Miklósról 1. Pór Antal: Az esztergom-várbeli Szent István első vértanúról nevezett prépostság története. Bp. 1909. 60-84.; Nagyfalvy Gergelyről 1. Szabady Béla: Nagyfalvy Gergely váci püspök, zalavári apát (1576-1643). Pannonhalmi Szemle 7 (1932) 213-231. (a továbbiakban: Szabady: Nagyfalvy), naplójának kiadása: Diarium Gregorii Nagyfalvi. In: Szelestei: Naplók 57—141. (a továbbiakban: Diarium Nagyfalvi), naplójáról: Szelestei N. László: Nagyfalvi Gergely
