Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)

Kádár Zsófia: A jezsuiták letelepedése és kollégiumalapítása Győrben (1626-1630)

A JEZSUITÁK LETELEPEDÉSE ÉS KOLLÉGIUMALAPÍTÁSA 211 nek kinevezett Cserneky János, a pécsi jezsuita misszió vezetője az új főpásztortól joghatósága meghosszabbítását kérte. Erről szóló levelét 1620 júliusa és augusz­tusa folyamán a szekcsői tanító, Harangozó Bálint vitte el Bécsbe. Dallos saját kezű feljegyzést készített a levélről és a tanító beszámolójáról, amelyben rögzí­tette a pécsi egyház helyzetéről, a jezsuita misszió és a katolikus licenciátusok tevékenységéről hallottakat.9 A váci egyházmegye élén már gazdasági feladatok is hárultak rá. Vác második, 1620. évi török kézre kerülése után a birtokigazgatást és a tizedszedés rendszerét is újjá kellett szerveznie, ezért egy tekintélyes kötetet állított össze a püspökség jövedelmeiről. Az egyházmegye uradalmait rendszeresen árendába bocsátotta, provizort bízott meg a hátralékok behajtásával és a birto­kok állapotának felmérésével. 1622 szeptemberében Nándor, Szente és Debercsény falvak világi lelkipásztorává nevezte ki Cantzor Andrást. Ezzel 7 évvel előzte meg azt az egyházmegyei zsinatot (1629), amely törvényessé tette a hódoltsági laikus lelkipásztorkodást.10 A lendületét éppen az 1620-as évekre elvesztő reformpápaság utolsó nagy tette az egyház missziós tevékenységének irányításával megbízott Propaganda Kongre­gáció (Sacra Congregatio de Propaganda Fidei) 1622. évi megalapítása volt.11 Az új szervezet létrehozásáról a soproni országgyűlésre összegyűlt magyar főpapságot Carlo Caraffa bécsi nuncius tájékoztatta, akinek kérésére Dallos is írásos véleményt fogalmazott meg a magyar egyház helyzetéről. Pázmányhoz hasonlóan a papi után­pótlás képzését tartotta az egyik legfontosabb feladatnak, ezért azt javasolta, hogy a nagyszombati jezsuita kollégiumban több papot képezzenek a hódoltsági szolgá­latra.12 Győri püspöki székhelyét betegeskedése és diplomáciai feladatai miatt csak 1623-ban történt kinevezése után három évvel foglalhatta el ténylegesen.13 Az egy­házmegye kormányzásának átvétele után korábbi feljegyzéseiben, leveleiben meg­fogalmazott elveinek a gyakorlatba való átültetésére törekedett. Győri püspökként legmaradandóbb tette a magyarországi katolikus megújulásban kulcsszerepet ját­szó jezsuita rend behívása és letelepítése volt. Támogatásával jött létre a rendház, a kollégium és egy szeminárium - szintén a jezsuiták felügyeletével, bár egyház­­megyei keretek között.14 9Dallos feljegyzésének kiadása: Holovics Flórián: Baranya a XVII. század elején. Dallos Miklós pécsi püspök jegyzete 1620-ban. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) 171-177. 10 Molnár Antal: Tanulmányok az alföldi katolicizmus török kori történetéhez. (МЕТЕМ köny­vek 45) Bp. 2004. (a továbbiakban: Molnár: Tanulmányok) 26-27. 11 Tóth István György: A Propaganda megalapítása és Magyarország (1622). TSz 42 (2000) 1-2. sz. 19-68. 12Molnár: Tanulmányok 12—13. Dallos hasonló tárgyú emlékiratát 1. Frankl—Ráth: Dallos 230—234. (XLII. sz.), amelynek eredetije: GyEL GyKMLt Th XXVII. nr. 3803. (s. d.) 13Kinevezésére: Frankl—Ráth: Dallos 28.; Szarka: Váci 158. A köszvény miatt kezeit és lábait nem tudta mozgatni, leveleit sem tudta saját kezűleg leírni, 1. Dallos levele Wilhelm La­­mormainihez (1626. jún. 13.) MOL MKA Acta Jesuitica (E 152) fasc. 2. nr. 36. 14Dallos 1627-ben egy leendő szeminárium számára házat vett Győrben, amelybe valószínű­leg 12 papnövendék be is költözött. 1629-ben 25000 birodalmi forint értékű alapítványt tett a papnevelde céljára. Fennmaradt II. Ferdinánd oklevele, amelyben elfogadta és megerősítette Dallosnak a győri papnevelde részére tett alapítványát, és utalványozta az államkölcsönül felvett tőke kamatait, valamint nyugtája arról a 25000 forintról, amelyet Dallos alapítványi tőkeként 6% kamatra az osztrák állami pénztárnál elhelyezett, és a bécsi fővámhivatalnál befizetett. A szemi­

Next

/
Oldalképek
Tartalom