Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Hudi József: A vaszari katolikus népiskola a késő rendi korszakban (1711-1847)
200 HUDI JÓZSEF Az oskolamester a tanítóképezdék felállításáig a kézműves mesterekhez hasonlóan a gyakorlatban szerezte meg a tanításhoz szükséges tudást, jártasságot. A mester a katolikus falvakban a plébános közvetlen munkatársaként szabad emberként élhetett, mentesült az adók és egyéb paraszti terhek alól. A közösség egyik szellemi vezetőjeként kellő megbecsülést vívhatott ki magának. A győri püspökség várkeszői uradalmához tartozó, az 1683. évi hadjárat során elnéptelenedő Vaszar községet a földesúr csak 1697-ben telepítette be újra birtokairól magyar katolikus jobbágyokkal.7 A községszervezet 1700-ra megszilárdult, melyet az ekkor készíttetett évszámos falupecsét bizonyít.8 1702-ben Farkas János József plébános beiktatásával a plébánia is újjáalakult.9 Azt megelőzőleg a licenciátussal rendelkező Horváth Mihály látta el az egyházi szolgálatot. Az 1698 júniusában végzett egyházlátogatáskor az akkor 52 éves egyházfiról azt is feljegyezték, hogy mivel „a faluban se iskola, se mester nincs, maga a licenciátus lát el minden feladatot a lehetőségek szerint.”10 A mintegy 5500 kh területű, úrbéres jogállású, szabad költözködési jogot élvező község a 18-19. században szépen gyarapodott: a falu népessége 1785-re 1277, 1847-ben 1740, 1857-re 1670 főre emelkedett. A földműveléssel, állattenyésztéssel, szőlőműveléssel foglalkozó telkes jobbágyok úrbéri terheiket árendával váltották meg. A házas zsellérek napszámos munkával próbálták eltartani családjukat.11 A jobbágyközség újjászerveződésének szerves része volt a katolikus népiskola megszervezése. A helytörténeti lexikonból csupán annyit tudunk meg, hogy a színtiszta katolikus községnek 1771-ben magyar tanítója volt, aki ismerte a latin nyelvet is.12 Szerencsére a vaszari plébánia és népoktatás történetével többen is foglalkoztak.13 A plébánia történetének megírásához, okmánytárának összeállításához hosszabb ideje Mezei Zsolt könyvtáros végez kutatásokat. Az ő kutatási eredményeinek felhasználásával, további források feltárásával és hasznosításával képet alkothatunk a vaszari elemi iskola 18-19. századi működéséről és hatékonyságáról.14 7A keszői vár és uradalom birtoklástörténetét a 18. századig áttekinti Horváth Richard;. Egy kevéssé ismert püspöki vár: Várkesző 1592-ben. LSz 51 (2001) 2. sz. 51-59. - Az 1697. január 1-én Győrben kelt telepítési szerződést közzétette Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései 1690—1836. (A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21) Veszprém 2009. 394—395. 8A pecsétnyomat fotómásolatát közli: Mezei Zsolt: A Vaszari Ihász Gábor Általános Iskola jubileumi évkönyve 1905-2005. Vaszar 2005. (a továbbiakban: Mezei: Évkönyv) 17. A községi pecsét és zászló története, leírása: Töreky András (szerk.): Veszprém megye településeinek címerei és zászlai. Kemendollár é. n. 346. 9Rajczi Pál: Series parochorum. In: A Veszprémi Egyházmegye névtára 1992. Veszprém 1992. 333. 10 Rajczi Pál: A pápai főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyve, 1698. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17 (1984) 283. 11 Ila Bálint-Kovacsics József. Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp. 1964. (a továbbiakban: Ila-Kovacsics) 386-387. Az 1847. évi népességi adat forrása: „T. Nemes Veszprém megye első alispánjának Szent Király Szabadgyai Rosos István urnák a’ megye állapotjáról 1847-ik évre készitett hivatalos jelentése.” Veszprém 1848. (nyomtatott alispáni jelentés). 12Ila-Kovacsics 386. 13 Mezei: Évkönyv, Mezei Zsolt: A vaszari plébánia és régi könyvei. (Jókai Füzetek 12) Pápa 1994., Sági Judit: A vaszari egyházközség a 20. században. (Vaszari Helytörténeti Füzetek II) Vaszar 1994.
