Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Ábrahám Imre: A 14-17. századi Nyúl község rövid történetei földrajza
20 Ábrahám Imre században fölbukkant szomszédos helynév, az üregi nyúl rejtekhelyét jelentő Nyúlfiifi (’nyúlfülke’), aminek nyilvánvaló köze van a falunévhez. A másodikat gyengíti, hogy egyrészt Györffy szerint „Az udvari és királyi birtokok a Sokoró-vidéken olyan összefüggő tömböt alkotnak, mintha eredetileg a szentmártoni »palota« (Pfalz) tartozékai lettek volncü\ másrészt az Árpád-kori személynévtár nem ismer Nyúl nevű személyt.6 így a névtani elemzések és a fentieket alátámasztó, a nyulászkodás történeti előzményeivel foglalkozó szakirodalom7 következtetései nyomán előttünk áll az első idők teljesebb képe: a nyúlhússal és -prémmel adózó nyulász várszolgának (1. feljebb) volt vadászterülete és egyben lakóhelye a település magva, az üregi nyulak nagybarátszéli élőhelye, a vélhetően szórványteleppé teljesedett Nyúlfülf a későbbi Kisnyúl(hegy). A falunak ez az embriója a nyúli Sokoró és a határán átkígyózó Pán(d)zsaér kettős fókuszában alakult. Az ilyen határnak a körvonalai az ezredforduló táján már kivehetők. Rekonstruált szakaszai délnyugaton a hegygerincen túli vonal, dél-délkeleten az egesei-incsői völgyek és a sík rész écsi halmai (Petkevár, Középső és Szélső-halom), keleten az ér vagy a már meglévő Palotai út vonala, észak-északnyugaton а К öles-tói-dombok és a Fehérkereszti -(benyíló) völgy. A behatárolt terület fejlődési irányára a tájnak a délebbi, a Bakony ölén létesült szállásai lehettek példaadók. Mind az itt élt népek, mind a megtelepedő magyarság számára a víz jelentette az első számú életfeltételt, telepeik a Pándzsa felső folyásánál az ér partján egymástól nagyon hasonló távolságra létesültek: a forrásnál a magyar törzsi Tarján, Ravazdnál a bajor-frank Villebaldegyháza, Pannonhalma alatt a kelta Sabaria, Écsen a korábbi avar/szláv szálláshelyen a nemzetségi Echu. Gyanítható, hogy ezt a sort már a nyúli határnak minősülő részen folytatja az emlékével a hagyományban élő, talán Rc/ili-rokonságbeli szomszéd Potyond, keletebbre az ekkor még a nyúli határon kívüli szláv Perecse, és esetleg társa - ha az törzs- vagy nemzetségrésznevet visel -, Petlend.9 Azt pedig már a történészek is tényként kezelik, hogy Géza fejedelemnek a pannonhalmi monostorhegy aljában udvarháza volt. 2. Az előzményekről írottak már hozzászóltak az Árpád-kor történeti földrajzi kérdéseihez, de megkísérelhetjük ezek valamivel bővebb boncolgatását. A természetföldrajziakból indulva néhány megjegyzést kíván a térségi dombság elnevezésének Györffy Györgynél, majd a Győr-Sopron megye földrajza10 szerzőinél látott kezelése, mert egyiknél nem egyértelmű, másiknál önkényesen szűkített az értelmezés. A bizonytalanságot, illetve helytelen használatot azzal lehet kiküszöbölni, *1348: „iuxta possessionem Nyulfyl regalem!’ — PRT VIII. 368. 6Fehértói Katalin: Árpád-kori személynévtár (1000—1301). Bp. 2005., Györffy: Történeti földrajz 568. 7 Кordos László: Évezredek bizonyítékai: Az üregi nyúl. Magyar Vadászlap 2006. Április, http://vadaszlap.hu/magazin/index.php?option=com_content&;task=view&id=1887&:Itemid =16. Letöltés 2010 január. 81348: „silva Megere vocata iuxta villam Nyulfyl!’ - PRT uo. Györffy szerint: Megyer részét 1348-ban ... ’Nyúlfül’ falu mellett jelölték meg ... (Szőllős)megyert Nagybarát és Nyúl között kell keresni ... Györffy: Történeti földrajz II. 608. 9Kiss Lajos: Középkori földrajzi nevek magyarázata. MNy 86 (1990) 161—172., 167—8. 10Göcseji Imre (szerk.): Győr-Sopron megye földrajza. Győr 1990. (a továbbiakban: Göcseji: Győr-Sopron).
