Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Horváth Sándor: A Győri és a Szombathelyi Egyházmegye plébánosainak életmódja a 18. században
A Győri és a Szombathelyi Egyházmegye plébánosainak életmódja 191 A plébános konyhai eszközei (a táplálkozáshoz tartozó tárgyak) A konyhák eszközkészletével kapcsolatban Askercz Éva úgy látja, hogy a 17. és a 19. századi alaptárgyak között nem lehet nagy különbség. így fogalmaz: „A háztartási alapeszközök az idők folyamán nemigen változtak. Legfeljebb körük bővült, ahogy az egyes tárgyak specializálódtak, egyre jobb anyagokból készültek, illetve új, praktikus eszközök kerültek használatba.”43 Az ezüst- és ónedények reprezentációs eszközök, sőt értékmegőrző, tezauráló darabok is voltak. „A könnyen, gyorsan, nagy tömegben elkészíthető, mindennapos használatra való óntárgyak a 16. század elején szinte minden háztartásban helyet kaptak. A 17. századra megnövekedett számú hagyatéki leltárak elemzéséből láthatjuk, hogy az ónedények folytatták hódító útjukat: már egy átlagos háztartásban is annyi volt belőlük, mint száz évvel korábban a leggazdagabbaknáL - fogalmaz Szende Katalin Sopronról, Pozsonyról és Eperjesről értekezve. Később így folytatja: - „ A férfiak testamentumában említett óntárgyak aránya egyedül Sopronban haladja meg a nőkét. Itt a javadalmas papok végrendeletei befolyásolják az arányokat, mert ők nemcsak nagyszámú, de szinte leltárszerűen részletesen testamentumokat hagytak hátra, amelyben a javadalom óntárgyainak felsorolása fontos helyet kapott.”44 Az ónedények hódító útja folytatódott a 18. században is, amikor a köznemesek körében váltak elengedhetetlen konyhai eszközzé. Erről Weiner Mihályné Ujfalvy Sándor emlékiratait idézi a 18. század végéről, és megállapítja, hogy „az életmód gazdagodott, a szokások finomodtak, és a sok új edény- és használati tárgy típus behatolt (...) vidékre is. Használatuk széles körben elterjedt.”45 Onedénye volt Kontor Pálnak 1736-ban Sárvárott, Ács Jánosnak 1778-ban Jákon, Elek Sándornak 1785-ben Csényében és Mihálkovits Ferencnek 1803-ban Sopronhorpácson. Kontornak, Ácsnak és Mihálkovitsnak emellett ezüst tárgyai is voltak. Kontor ólomtárgyai: „ Táll Nro 23, Tányér Nro 37, és Kétt Ólom Karika, bors és Só Tartóval, rész gyertya tartóval!’. A listákban gyakoriak a káposztáshordók, a rostélyok és nyársak. Vörös Istvánnak 1729-ben üveg sótartója volt, Kontor Pálnak 1736-ban rézmozsara. Vida Károlynál egyebek mellett négy lisztes „stiblT-1 és „Rosolis Flaská'-t találtak. Mihálkovitsnál a kávé és a csokoládé fogyasztás eszközei is megvoltak. Ács asztalára a porcelán edények mellett „fcara/ma”46 is került; tompák47 nyelű kései is voltak. Ács János, Ják, 1778.: Pár Késs 10,Ezüst Pixis 1,Olom Kalan 6,Vass Rostil 1,Olom édény funt 15,Vass fazik rozzant 1,Ezüst Kalan 6,Vass Nyárs 1,-43Askercz Éva: Milyenek lehettek a konyhák Sopronban a 17. század elején? (Előtanulmány). SSz 53 (1999/4.) 370. 44 Szende: Otthon a városban 188-189. 45 Weiner Mihályné: Ónművesség. A magyar gyűjtemények legszebb óntárgyai. Bp. 1971. 35. 46Asztali korsócska, ampulla olaj és ecet tartására. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára II. Bp. 1970. 372. 47Réz és horgany ötvözete. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára III. Bp. 1976. 938.
