Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Horváth László: (Fertő-)szentmiklósi anyaegyházközség és filiái (1576-1815)
(Fertó-)szentmiklósi anyaegyházközség 157 Jól tükrözi az evangélikus egyházközségek fejlődését, majd későbbi hanyatlását a filiák számának alakulása: a reformáció kezdeti szakaszában a viszonylag kevés anyaegyházközséghez több filia tartozott, majd az egyház megerősödésével az anyaegyházközségek száma gyarapodni kezdett, a filiáké pedig ennek arányában megcsappant, végül a hanyatló korszakban (a katolikus megújulás kibontakozásékor) az anyaegyházközségek száma lecsökkent, míg a filiáké megnövekedett. így a korai stádiumban 1576-ban (amikor egyébként még a prédikátorok száma is kevesebb volt) Szentmiklóshoz még négy filia tartozott, nevezetesen Petőháza, Endréd, Süttör és Szerdahely. 1590-re Süttör már levált és önálló egyházközséggé szerveződött. 1631-ben a Szentmiklóshoz közel eső településeken egyre több parókia működött.34 Nevezetesen Endréd (Agyagos és Szergény filiával), Süttör, Széplak (Sarród filiával), Röjtök (Muzsaj és Hegyszer35 filiával), Csapod (Göbös és Vitnyéd filiával). Szentmiklóshoz ekkor csak Petőháza és Szerdahely filia tartozott, de 1661-ben Szerdahely és Petőháza mellett már Röjtök is.36 A korabeli urbáriumi feljegyzésekben is tükröződnek a szentmiklósi egyházközség irányításában végbement változások. így míg az 1584., 1608. és 1639. évben a papiakra vonatkozóan a „prédikátorház” megnevezés olvasható, addig az 1660. éviben már „plébániaház” bejegyzés található. Ugyanígy történik a váltás a két, a falu lelkészéhez tartozó jobbágy, illetve jobbágytelek felsorolásánál is: 1660. esztendő előtt még a „prédikátorhoz való jobbágy”, 1660-tól pedig a „plébániához való jobbágy” bejegyzés olvasható az összeírásokban. Adatokkal igazolhatóan ugyanúgy, mint a hitújítás kezdeti időszakaszában, most a katolikus megújulás erősödése idején is a prédikátor és a plébános egyidőben tevékenykedik a mezővárosban, de most már az eddigiekkel ellentétes helyzetben: míg a prédikátor befolyása egyre gyengül, addig a plébánosé erősödik. így 1646-ban már bizonyosan van plébánosa Szentmiklósnak a 36 éves Pozsgay János37 személyében, akihez azonban csak kevés számú hívő tartozik (Szentmiklósról 36, Szerdahelyről és Petőházáról összesen 11 család). A plébánia jövedelmét a 13 hold föld árendája és ezen kívül az évi 22 forint készpénz adja. A katolikus egyházközség jobbágyai házanként és évenként 80 dénárt, míg a zsellérek 40 dénárt fizettek az egyházközség fenntartására. A stólapénz a hívők kevés száma miatt nem jelenthetett számottevő bevételt a plébánosnak. Valószínűsíthető, hogy a katolikusok kevés száma és ugyanakkor szegénysége miatt ez időben a földesúr hozzájárulása nélkül nem tudott volna létezni a plébánia. Mivel a templom, a papiak (és az iskola) minden jövedelmével egyetemben még 1651-ben is az evangélikusok kezén volt,38 Nádasdy Ferenc földesúr biztosított a plébánosnak - Pozsgay Jánosnak - egy házat, amely egyúttal a katolikusok templomául is szolgált. Idevonatkozóan az egyházlátogatási jegyzőkönyvben ez áll: „Parochus in hoc loco celebrat in domo”, azaz a plébános ezen a helyen, házban 34Adattár VI. 15-25, 68-70. 35Hegyszer, Muzsaj része volt ekkor, később a településbe beolvadt. 36Payr: Egyháztörténeti emlékek 145. Itt jegyezzük meg, hogy a hivatkozott Musay Gergelyféle regestumban (1661. április 1.) Szerdahely filiaként nincs megjelölve, de bizonyos, hogy akkor is szentmiklósi filia volt. 37GyEL PL Can. Vis. vol. 2. 51-52. 38GyEL PL Can. Vis. vol. 4. 20.
