Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Fakezas István: Katolikus megújulás és reform kezdetei a győri egyházmegyében a 17. század első harmadáig
Katolikus megújulás és reform kezdetei 105 A külső körülmények tehát alaposan megnehezítették az egyházmegye püspökeinek helyzetét, akik számára további gondot jelentett, hogy közülük többen az uralkodó melletti állandó tartózkodással járó, ily módon a trienti zsinat által előírt rezidencia-kötelezettséggel gyökeresen ellentétes magyar kancellárságot is viselték, hárman pedig egészen a királyi helytartói méltóságig emelkedtek.4 5 A 16. századi győri püspökök megbecsültségének egyik oka az egyházmegye magyar egyházon belül elfoglalt helyének megváltozása volt. Míg 1526 előtt - mint azt a velencei követ 1525-ös adatai is mutatják - a győri egyházmegye a gyengébben dotált püspökségek közé tartozott, a maga 13-14 ezer dukátos jövedelmével a mezőny vége felé foglalt helyet, megelőzve a szerémi (3000), a Csanádi (3000), a nyitrai (4000) és a váci (4-5000) püspökséget, nagy vonalakban egy kategóriába esve a veszprémivel (10-12000 dukát). Teljesen más lett azonban a helyzet a török előretörésével.6 Az esztergomi érsekség és az egri püspökség mögött Győr a harmadik helyre küzdötte fel magát a megmaradt egyházmegyék között. Nem véletlen, hogy 1650-ig bezárólag győri püspökségből az út vagy Egerbe (Újlaki Ferenc), vagy Esztergomba vezetett tovább (Kutassy János), többen pedig elnyerték a kalocsai érseki méltóságot, de megtarthatták közben az egyházmegye kormányzatát is (Draskovich György, Kutassy János, Pethe Márton, Naprághy Demeter, Lépes Bálint). A püspökök közéleti szerepvállalása ugyanakkor megnehezítette, hogy a katolikus reform által megkövetelt lelkipásztori funkciójuknak eleget tegyenek. Mégis már a Mohács utáni időszak első püspökétől kezdve majd mindegyik főpásztor tett erőfeszítéseket ezen a téren. Ez alól a még teljes mértékben hivatalnok-püspöknek tekinthető Újlaki Ferenc (1480 k.-1555) sem kivétel, sőt néhány figyelemreméltó intézkedés éppen az ő főpapi időszakához köthető.7 Újlaki püspöki működését jelentősen akadályozta, hogy egészen 1540-ig a király szolgálatában állva kancelláriai titkár (1527-1538), majd alkancellár (1539-1540) volt, ideje nagyobb részét tehát a király környezetében töltötte. Ráhárult az a feladat, hogy megkezdje a Mohács utáni másfél évtizedben anyagi, szellemi és erkölcsi tekintetben teljesen széthullott egyházmegye rendbetételét. Erre jó alkalmat kínált a győri püspökség birtokait kézben tartó Bakith család fejének, Pálnak az eszéki csatában bekövetkező halála (1537. október). A birtokok átvétele valószínűleg 1538 őszén lejátszódott, a győri 4 Gecsényi Lajos: Győr város 1526 után. In: Gecsényi: Tanulmányok 25—52. (a továbbiakban: Gecsényi: Győr város); Vő.: Győr erődváros kiépítése a 16. század második felében. In: Gecsényi: Tanulmányok 445-452.; Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri főkapitányság története. Győr 1999. 5Újlaki Ferenc (1527-1538 kancelláriai titkár, 1539-1540 alkancellár, 1550-1554 helytartó), Liszthy János (1568-1572 alkancellár, 1572-1578 kancellár), Draskovich György (1578-1586 kancellár, 1586-1587 helytartó), Heresinczy Péter (1587-1590 kancellár), Kutassy János (1592-1597), Pethe Márton (1598-1602 kancellár, 1602—1605 helytartó), Lépes Bálint (1609-1623 kancellár), Sennyey István (1623—1635 kancellár). 6ETE I. 213-215. 7Legutóbbi életrajza: Sugár István: Az egri püspökök története. Bp. 1984. 254-258. - Síremléke kapcsán életrajzi adatait összegyűjtötte: Mikó Árpád-Pálffy Géza: A pozsonyi Szent Márton székesegyház késő reneszánsz és kora barokk síremlékei (16—17. század) [1]. Művészettörténeti Értesítő 51 (2002) 1-2. sz. (Mikó-Pálffy: Pozsonyi székesegyház) 118-121. - lásd még: Schematismus 1968. 44.
