Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára III. (1439-1499) - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 10. (Győr, 2010)

Oklevelek

5

10

15

20

25

30

35

40

94

Oklevelek

1458

623.

1458. október 1. — A pannonhalmi konvent bizonyítja, hogy Mátyás király parancsára Márkházai János fia Berecket a Komárom megyei Egyházastany és Márokháza birtokok között fekvő Királygyepe nevű szántókba királyi adomány címén ellenmondás nélkül bevezették.

Hártya, plicáján függőpecsét zsinórja. DL 74505. Átírása Mátyás király 1467. április 29-én kiadott oklevelében: DL 74507.

Conventus monasterii Sancti Martini Sacrimontis Pannonie omnibus Christi fidelibus, presentibus et futuris, presencium noticiam habituris salutem in salutis omnium largitore. Ad universorum tam presencium, quam futurorum noticiam harum serie volumus pervenire, quod nos litteras introductorias et statutorias serenissimi principis et domini, domini Mathie Dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie etc. regis, domini nostri naturalis graciosissimi pro parte Brictii filii Iohannis de Markhaza nobis preceptorie loquentes debita cum reverencia sumpmaque cum obediencia recepimus in hec verba:

Mathias Dei gracia rex Hungarie, Dalmacie, Croacie etc. fidelibus nostris, conventui ecclesie Sancti Martini Sacrimontis Pannonie salutem et gráciám. Cum nos consideratis fidelitatibus et fidelium serviciorum meritis fidelis nostri Brictii filii Iohannis de Markhaza per eum, uti didicimus, primum sacre huius regni nostri Hungarie corone et expost nostre maiestati sub locorum et temporum varietate cum omni fidelitatis constanda exhibitis et impensis totum et omne ius nostrum regium, si quod in triginta sex terris arabilibus Kyralgepe vocatis inter possessiones Eghazasthany et Markhaza in dicto comitatu Kamaroniensi existentes habitis qualitercunque haberemus, simul cum cunctis suis utilitatibus et pertinendis quibuslibet sub suis veris metis et antiquis limitibus premissis, sicut prefertur, stantibus et se habentibus memorato Brictio de Markhaza suisque heredibus et posteritatibus universis vigore aliarum litterarum nostrarum donacionalium exinde confectarum1 in perpetuum contulerimus velimusque eundem in dominium earundem per nostrum et vestrum homines legittime facere introduci. Ideo fidelitati vestre firmiter precipiendo mandamus, quatenus vestrum mittatis hominem pro testimonio fidedignum, quo presente Iohannes aut alter Iohannes Zellyl neve Nicolaus Gadachy de eadem sive Michael de Weresthew an Paulus de Gellye vel Laurencius de Olcha aliis absentibus homo noster ad facies predictarum terrarum arabilium vicinis et commetaneis earundem universis inibi convocatis et presentibus accedendo introducat prefatum Brictium in dominium earundem statuatque easdem eidem nomine iuris nostri regii simul cum dictis suis utilitatibus et pertinenciis quibuslibet premisse nostre donacionis titulo sibi incumbenti perpetuo possidendas, si non fuerit contradictum, contradictores vero, si qui fuerint, evocet eosdem contra annotatum Brictium nostrum personalem in presenciam ad terminum competentem racionem contradictionis eorum reddituros. Et post hec huiusmodi introductionis et statucionis seriem cum contradictorum et evocatorum, si qui fuerint, vicinorumque et commetaneorum, qui premisse statucioni intererunt, nominibus terminoque assignato eidem nostre personali presencie fideliter