Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)

Korlátkövi idősebb Osvát (†1456)

30 Korlätkövi idősebb Osvát óriási létszámú - 1452-ben Bécsben sokak által megcsodált - kísérete természetesen nem csak familiárisaiból, hanem egyben azok csapataiból is állt.141 Osvát vezető familiárisi mivoltát persze nem csak az általa viselt tisztségek, hanem tanácsadói működése is jól szemlélteti: Újlakinak a királyi mintájára megszervezett kancellá­riája olykor Osvátot is feltünteti referensként, ami azt mutatja, hogy amikor ura kíséretében tartózkodott, magától értetődően részt vett a döntések meghozatalá­ban. Érdekes, hogy 1455 novemberében, midőn urával Vasváron tartózkodott, egy olyan oklevélen találjuk meg nevét relátorként, amelyet Újlaki Hunyadi Lászlóval közösen bocsátott ki.142 A hadi események mellett fontosabb politikai tárgyaláso­kon is részt vehetett: nyilván Újlaki kíséretében érkezett az 1453. januári pozsonyi országgyűlésre (ahol a hatalmat átvevő V. Lászlótól elnyert kegyelemlevéllel bizto­sította magát és birtokait az új hatalom esetleges támadásaival szemben),143 1455 tavaszán pedig elkísérte urát a bécsújhelyi birodalmi gyűlésre,144 ahol segítségére lehetett a Ciliéi Ulrikkal és Garai Lászlóval tervezett szövetségkötés előkészítésében is.145 Az úr és familiárisa közötti kapcsolathoz - amelyet a forrásokban homály­ban maradó érzelmi szálakon túl egyértelműen a kölcsönös hasznosság elve vezé­relt - látszólag hozzátartozott a kölcsönös bizalmatlanság is. Bár Újlaki nem volt szűkmarkú a familiárisának ajándékozott birtokok tekintetében, Osvátot a zava­ros időszakra jellemző jogbizonytalanság és talán ura közismert gátlástalansága mégis arra ösztönözték, hogy háromszor is megerősíti esse vele magánadományait, amellett, hogy birtoklását az országnagyokkal, majd V. Lászlóval is elismertette.146 Először 1449-ben Újlaki azért újította meg korábbi okleveleit, mivel érettebb korba lépett, és még nincsen fiúörököse,147 két évvel később pedig éppen fia, Miklós szü­letését szerepeltette kiváltó okként.148 A legbeszédesebb mégis az 1454-ben kelt utolsó oklevél megfogalmazása. Osvát igyekezete aligha lehetett indokolatlan, hi­szen Újlaki ekkor maga utalt rá, hogy sokan azt terjesztik: familiárisát vagy annak halála után örököseit a jog útján vagy erőszakosan ki fogja zárni Korlátkőből és a többi adománybirtokból; talán megnyugtató lehetett Osvát számára, hogy ek­kor ura egy szép eskü-formulával hitére és becsületére fogadta, hogy nem fog így tenni.149 Mindezzel, és azzal, hogy valamennyi megerősítés után be is vezették 141 Mályusz, Rendi állam 94. - Újlaki Bécsbe állítólag 400 lovassal érkezett: Áldásy, Követség 556. 142Osvát általam ismert relációs jegyzetei: 1445. febr. 27. Palota (DL 102497.) és 1450. nov. 10. Vasvár (Sopron II. 348-349., a helyes dátum: 1455. nov. 10. DL 15006.). - Idézi: Mályusz, Rendi állam 530. 1431453. jan. 31. DL 102842. 1441455. április 25-én Beesett ugyanis újadományt kap: DF 279652. 145 A három főúr szövetsége: 1455. ápr. 7. DL 24765., vö. Kronológia 271-272. 1461448. dec. 27. DL 102831., 1453. szept. 15. DL 104995. (Az utóbbi alkalommal a király az újadomány mellett meg is erősítette Újlaki adományát, és közölte, hogy ezt Újlaki kérésére tette: BA 2-298.) - A többszöri megerősítést kiemeli Mályusz, Rendi állam 530. is. 1471449. júl. 4. „...adultam iám perveniendo in etatem et nunc heredibus sexus masculini destitutus”. DL 102833. 1481451. nov. 7. DL 102835. 1491454. szept. 14. „nos audientes et ex multorum relatibus percipientes, quod quamplures es­sent, qui dicerent et diulgarent(l), ut nos egregium Osvaldum banum de Bwchan castellanum de Themethwen et vicecomitem nostrum comitatus Nitriensis aut in vita aut post suum decessum

Next

/
Oldalképek
Tartalom