Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi idősebb Osvát (†1456)
Korlát kő megszerzése 21 elleni hadi vállalkozásban vett részt.75 Ura legkésőbb 1443 februárjában macsói vicebánnak nevezte ki,76 mellyel párhuzamosan több (al)ispáni, várnagyi és kapitányi tisztséget is viselt (lásd a 2. táblázatot).77 A magas tisztség elnyerése hosszú távon több következménnyel járt együtt. Egyfelől kétségtelenül megnövelte Osvát tekintélyét, amit semmi sem bizonyít jobban, minthogy ettől kezdve az ország vezetői éppúgy egyszerűen Osvát bánnak szólították, mint ahogy önelnevezésében is megjelenik a bán méltóságnév, még jóval azután is, hogy megvált vicebáni méltóságától.78 Ez természetes következménye volt annak, hogy a gyakorlatban a báni hatalmat ura helyett ő gyakorolta. Másfelől, és ez birtokszerzéseiben mutatkozik meg, óriási anyagi erőforrásokhoz jutott. Bár pontos jövedelmeit nem ismerjük, annak mértéke nagyságrendben megegyezhetett a Szörényi vicebánok fizetésével: két helyettesének Újlaki 1445-ben évi 4000 aranyforintot ígért és négy ispánságot bocsátott rendelkezésükre,79 ami még akkor is jelentős összeg, ha ennek egy részét a fenntartandó katonaság fizetésére kellett fordítani. Ezek után egyáltalán nem csodálható, hogy Osvát például 1448-ban 2500 aranyforintért vett zálogba Bács és Baranya megyében fekvő birtokokat, amelyeket két évvel később Garai László nádor ugyanekkora összegért váltott tőle vissza.80 Erre a viszonylagos gazdagságra szüksége is volt ahhoz, hogy az 1445-ben Újlaki által neki ajándékozott Korlátkőt kiváltsa a csehek kezéből. A Kis-Kárpátok Nyitra megyei részén emelkedő hegyivárat 1434-ig szintén a Stiborok uralták.81 Egy rövid átmeneti időszakot követően, amikor Zsigmond király visszacsatolta a pozsonyi ispáni honorhoz,82 Albert király 1439 júniusában Újlaki Miklóst jutalmazta meg vele.83 A bán azonban nemsokára elveszítette a morva határ közelében fekvő várat, hiszen ez 1443 májusától kezdődően három 751445. szept. 10. „... in quampluribus exercitualium expedicionibus contra sevissimos Turcos crucis Christi inimicos et alios nonnulos emulos regni eiusdem sub banderio et comitiva ipsius domini Nicolai wayvode...” DL 102827. (Az oklevél teljes szövegét 1. az oklevélfüggelékben, 3. sz.) - A törökök elleni harcokra csaknem valamennyi Osvát részére kiállított adománylevél utal. 76Engel, Arch. I. 31. 77 A táblázat adatait 1. Engel, Arch. I. 31., 105., 117., 161., 222., 375., 418., 442., 452., 461., a következő változtatásokkal, illetve kiegészítésekkel: 1. Engel, Arch. I. 31. oldalon az 1451. szeptember 7-i adat (DL 102835.) nyomdahiba november 7. helyett, illetve volt vicebánként kevéssel korábbi adat: 1453. jan. 31. DL 102842. - 2. 1450. dec. 16. DL 48273. (Oklevélfüggelék 5. sz. - Az oklevél ugyan évszám nélküli, de Szakolca Ciliéi Ulrik általi ostromára tett utalás egyértelművé teszi az 1450-es keltezést.) - 3. Bár Engel, Arch. I. 461. összeállításából valóban úgy tűnik, hogy csak 1453-ig volt visegrádi várnagy, mégis egy 1455. április 25-i királyi oklevél hangsúlyozza, hogy „nunc” visegrádi kapitány: DF 279652. (1454. évi adatot hoz várnagyságára Tringli, Pest megye 170.) - 4. 1456. máj. 27. DL 62594. (Oklevélfüggelék 9. sz.) 78Először: 1445. szept. 10. (Csanádi káptalan előtt Újlaki), 1446. júl. 17. DL 13933. (Hunyadi kormányzó) - Érdekes, hogy a pozsonyi káptalan jóval Osvát halála után, 1469-ben nagyságosnak (magnificus) címezte, jóllehet ez a korban csak a bárói méltóságot viselő személyeket illette meg. A tévedés magyarázata nyilvánvalóan az állandósult „bán” elnevezés használata: DF 279692. 79Mályusz, Rendi állam 53., 55. 801448-1450: DL 13239., DL 13398. 81A vár korai történetére 1. Györffy IV. 412.; KMTL 369.; Engel, Arch. I. 345. 82Engel, Arch. I. 345-346. - 1437-es és 1438-as adata mellett még ezt bizonyítja az Újlakinak szóló 1439. évi adománylevél is, miszerint a vár ekkor Rozgonyi István és György kezén volt: DL 62585. 83Az adomány: 1439. jún. 29. DL 62585., az iktatás: DL 104989.
