Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi idősebb Osvát (†1456)
32 Korlátkövi idősebb Osvát pályára lépett, melynek csúcsán esztergomi éneklőkanonok lett.161 Unokatestvérüket, Jánost szintén Ország Mihály nevezte ki nyitrai alispánnak (1450-1451), majd 1455-ben jókői várnagyként vett részt Osvát egyik iktatásán.162 A Sóki és Korlátkövi családok között egészen a 16. század elejéig kimutatható a szoros kapcsolat, sőt a csaknem kétszáz jobbágytelekből álló Sóki-birtokvagyonból 1505-ben az ifjabb Osvát is részesedik majd.163 A Sókiak révén a Korlátköviek több Nyitra és Bars megyei középbirtokos családdal kerültek rokonságba (Baracskai, Újfalusi, Kaplati, Körösi), sőt Osvát sógornője, Borbála, aki előbb a szintén Ország-familiáris Nádasi Simon nyitrai (1464-1465) és barsi (1467) alispán164 felesége volt, később a várbirtokos Szentmiklósi Pongrác János oldalán tűnik fel.165 Osvátnak és hitvesének 1448-ban már három gyermeke élt, István, Mihály és Katalin, 1449-ben őket követte Anna,166 majd 1456-ig további négy leány (Veronika, Borbála, Zsófia, Dorottya) és egy fiú, ifjabbik Osvát.167 A kilenc gyermek közül csak Dorottyáról nem tudjuk, hogy megélte-e a felnőttkort.168 Osvát láthatóan mindent megtett családja későbbi boldogulásáért: elsőszülöttjét 1454 telén beíratta a bécsi egyetemre,169 amely lépése egyben István korábbi taníttatását is feltételezi. 1456 áprilisában tett végrendeletében családja minden tagjáról és minden eshetőségről gondoskodott. Elrendelte, hogy míg valamennyi leánya nem megy férjhez, a várat minden tartozékával együtt felesége igazgassa, akinek fiai és leányai - miként most, úgy a jövőben is - mindenben „gyermeki félelemmel és tisztelettel” kötelesek engedelmeskedni, és amíg a felnőtt kort el nem érik, semmit se tehessenek anyjuk beleegyezése nélkül. Felesége feladatává tette, hogy gyermekeit becsületes életre és szokásokra nevelje. Minden értéktárgyát, serlegeit, öveit és drágaköveit leányai nevelésére, eljegyzésére és kiházasítására rendelte, amiben 161 Kollányi 95. Miklós esztergomi kanonokságát 1446-tól számítja, éneklőkanonokságát pedig 1459-1469 között. (Az általam ismert utolsó adat 1473-ból való: DF 205204.) 162Nyitrai alispánságára: Engel, Arch. I. 161. (Novák, Nyitra 52. „Johannes”-ként tünteti fel), jókői várnagyságára: DL 62592., ami igazolja Engel, Arch. II. 215. gyanúját, miszerint Ország Mihály familiárisa volt, akárcsak az az 1460-as oklevél, amelyben tapolcsányi kapitányként tűnik fel: DL 59482. 163Az osztálylevelet 1. 1505: DF 267897., illetve egy újabb osztályra, amelynek során Osvát részére 21 jobbágytelek jutott (18. századi oklevélkivonat), 1. SÓBA v Nitre 485. (Soóky cs.) 4. doboz, numerus nélkül. 164Nyitrai alispánságára: 1464: DL 59519., DL 95709.; 1465-ben emellett nyitrai várnagy is: DL 95710.; 1467-ben barsi alispánsága mellett surányi várnagy: DL 16588.; 1446-ban Bebek István hrussói (Engel, Arch. I. 330.), 1452-ben Szécsényi László tapolcsányi várnagya: DL 95203. - Borbála férjével közös birtokjogaira 1. pl. 1470: DF 273219. i65p] 1481; dl 105031., DF 273287. - Pongrác János azonban még ez évben elhunyt: DL 45904. 166 1448. jún. 24. és 1450. febr. 16. között született; DL 13239. 167Egy 1458-as oklevélben a kilenc gyermek együtt szerepel: DL 62596. - Osvát 1451. nov. 7-én még nem élt (DL 102835.), első említését apja végrendeletében olvashatjuk; születése így 1452-1456 közé tehető. 168Katalinról Nagy Iván művében azt olvashatjuk, hogy Répássy György felesége volt (Nagy Iván V. 353.). Egy 17. századi családfa férjeként Répási Istvánt tünteti fel, akitől Margit nevű leánya született, (Marcelházi) Pozsár Vitályos felesége: BA 5-860/1. (Minderre korabeli bizonyító adatot egyelőre nem találtam.) Az viszont bizonyos, hogy Katalin 1476-ban már nem volt életben, mivel ekkor a leányágat csak négy leánytestvére képviselte: DL 105981. 1691454. nov. 2. „Stephanus filius Osvaldi Báni de Poetzan 4 sol. den.” Wien II. 32. (Az adatot Kubinyi András professzor úrnak köszönöm.)
