Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi idősebb Osvát (†1456)
20 Korlátkövi idősebb Osvát özvegyét illette, de az óriási örökség egészét Zsigmond király is magának követelte. A Stibor-birtokvagyon sorsáról 1435. február 22-én Székesfehérvárott döntő bíróság jogszerűen ugyan, bár a király érdekeit messzemenően szem előtt tartva Surányt is Zsigmondnak ítélte,65 miáltal Osvát hamarosan a király utasítására átadta a várat. Három hónappal később, május 18-án az uralkodó Nagyszombatban az említett adománylevéllel már meg is jutalmazta a várnagy bölcs döntését.66 Az első birtokadomány nem volt ugyan jelentős, de nem csekély elégtétellel szolgálhatott Osvátnak, hiszen az apjától elvett Ószilincset (Pozsony m.) kapta vissza, méghozzá a sors furcsa fintorával oly módon, hogy most - huszitákhoz való csatlakozása miatt - az 1403-ban e birtokkal jutalmazott Harabori Miklós Péter nevű fiát kiáltották ki lázadónak. Bár Miklós családja tiltakozással élt és pert kezdeményezett,67 a birtok véglegesen Osváté és testvéréé, Lászlóé lett.68 Érdekes az a ragaszkodás, amellyel Osvát a három évtizeddel korábban elveszített atyai birtokok felé fordult. Egyedül az időközben Lévai Cseh Péterhez kerülő barsi birtokokat69 nem sikerült visszaszereznie, a névadó Bucsány, Zéla és Kispáty esetében később sikerrel járt. Talán éppen az első két falu visszaszerzésére irányuló törekvése hajtotta nemsokára annak a fiatal Újlaki Miklósnak a szolgálatába, aki közben megszerezte a két település feletti birtokjogokat.70 Az úr - más szemszögből a familiáris - ilyetén megválasztása nem volt szokatlan e korban: az 1403-as lázadásban főszerepet játszó Debrői István kincstartó fia, Imre például ugyanígy állt az ősi birtokokat megszerző Rozgonyiak szolgálatába, akiktől végül vissza is kapta az atyai javakat.71 A Nyitra megyében két - galgóci és temetvényi - váruradalmat birtokló, az ország egyik legvagyonosabb főurának számító Újlaki72 - aki egyébként éppen annak a Lászlónak volt a fia, akinek szolgálatában Osvát apja 1403-ban elesett - 1438-tól töltötte be a macsói bán tisztségét, amellyel együtt a korabeli szokásnak megfelelően hat dél-magyarországi megye kormányzását is megkapta.73 Ebből adódott, hogy a nyitrai birtokai szomszédságában élő nemeseket nem csak helyi uradalmai irányításában, hanem gyakran a délvidéken is foglalkoztatta.74 Ugyanígy került Osvát is az alsó részekre, ahol Újlaki „zászlaja alatt és kíséretében” több török 651435. febr. 22. Stibor 201-209. 66A vár átadása az egyetlen járható út volt. Túlzásnak tartom ezért azt a megfogalmazást, hogy a tett árulás lett volna: DvoIIÁková, Stibor 406., ahol Bucsányi Osvát helyett véletlenül Bucsányi István szerepel. - Itt kell megjegyeznem, hogy Engel, Arch. I. 418. azon adata, miszerint Osvát még 1436 szeptemberében is surányi várnagy volt, tévedésen alapul, hiszen az idézett oklevélben (DL 12953.) pridem castellanus szerepel (vő. a 63. jegyzettel). így Osvát királyi familiáris (Engel, Arch. I. 418.) sem lehetett. 671439: DL 59246., 59251-59254., 59259. - A hűtlen Péter birtokait egyébként Pakosi Imre is adományul nyerte, aki azonban azokat 1439-ben visszaadta Péter testvérének, Andrásnak: DL 59252., kiadva: Tóth-Szabó, Cseh-huszita 375. 68Az iktatás: DF 226201. és DF 279604. 691424: DL 68109., 1435: DL 64762., 1458: DL 15248. 70 Zéla 1422-ben már a galgóci uradalomhoz tartozott (a Berencsi, illetve Özdögei családtól vásárolhatták meg): ZsO IX. 900. sz. 71Mályusz, Rendi állam 531. 72Újlaki Miklósra és birtokaira 1. Kubinyi, Kaposújvár 3-44. 73Engel, Arch. I. 27. 74Kubinyi, Kaposújvár 31.
