Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Társadalomtörténeti vizsgálatok
Rezidencia 115 kezési hely gyakran egybeesett a rezidenciával.729 Korlátkövi Antal és Zsigmond, akik egy-egy levelüket innen is keltezték,730 minden bizonnyal gyakran látogathatták meg mezővárosukat, itteni tartózkodásuk alatt nyilván abban az 1534-ben és 1540-ben említett udvarházban laktak, amelynek pincéjéből mindkét alkalommal nagy mennyiségű bort raboltak el.731 Vélelmezhető ugyanakkor, hogy a fiatalabb Korlátkövi-testvérek számára Szenic csak a mellékrezidencia szerepét tölthette be. A bekezdés elején feltett kérdésre magam a választ a következőkben vélem megtalálni: Péter udvarmester saját társadalmi pozíciójával összhangban, bárói rangját reprezentálva költözött fel az impozáns berencsi hegyivárba, amely lépését követően féltestvérei számára talán méltóságon aluli lett volna, ha egy mezővárosban építik ki lakhelyüket, ráadásul éppen abban, amely a testvérük által lakott várhoz tartozott. A vagyona alapján inkább nemesi előkelőnek tűnő család ezzel okvetlenül a bárói réteghez tartozónak mutatta magát, egyedüliként Nyitra megye hasonló családai közül.732 1534 után egyértelműen Korlátkő tekinthető Zsigmond állandó lakhelyének. Amellett, hogy leveleit innen keltezi, tudjuk, hogy 1545 végén a „szokott rezidencián” történő megidézésére kiküldött hiteleshelyi ember is a várban találta, noha színe elé nem engedték, mert már betegeskedett.733 A várban őrizte természetesen a családi ingóságokat is, gyakran nem is csak sajátját, hanem leánytestvéreiét is.734 Halála után a vár Nyári Ferencre és feleségére, majd 1551 után - Nyári végrendelete alapján - a Korlátkövi-leányágra szállt, oly módon, hogy felét Korlátkövi Anna, a másik felét pedig együttesen az Apponyi, Hrussói, Majtényi és Pongrác családok tagjai kapták. A vár ekkor még lakható állapotban volt, és bár elképzelhető, hogy Anna itt is rendezte be rezidenciáját, a sokfelé osztott állapot - a Bossányi család egyik tagja a 18. század végén az uradalom 43/72-ed részét birtokolta735 - hamarosan oda vezetett, hogy a vár már csak uradalmi épületként funkcionált (gazdasági épületek, börtön, uradalmi személyzet lakhelye), de természetesen még a 17. században is találunk benne olyan fűthető szobákat, amelyeket a compossessorok igénybe vehettek itteni tartózkodásuk idejére. Noha ekkor már 729Kubinyi, Rezidencia 217. 730 1526. okt. 1. Szerémi, Emlékek 336., 1529. jún. 24. Varsik 137., jún. 27. AMT Missiles ad civitatem 117. (Zsigmond ugyanakkor hat nappal az előbbi levele előtt Korlátkőről keltez: uo. 152., Oklevélfüggelék 20. sz.) 7311534: HMBK 17-1-20., 1540: HMBK 28-9-23. 732 Kubinyi András kutatásaiból tudjuk, hogy a középkor végi bárói réteg általában várakban tartotta rezidenciáját, bár ritkán hegyivárakban: Kubinyi, Rezidencia 219. - Itt jegyzem meg, hogy Jedlicska, Kiskárpáti emlékek 53. azt feltételezte, hogy Nádason a Korlátkövi-testvéreknek lakhatásra alkalmas úrilakuk volt. Bár többször valóban innen igyekeztek őket megidézni (1. az adattárat), ezek nem „szokott rezidencián” történő idézések voltak; a pozsonyi káptalan érthetően egy Pozsony megyei, hozzá közelebb eső helyet választott az idézésre. 7331545: HMBK 33-9-3. 7341546: SNA Rod Windischgrätz, Pongrácovské písom 1546-1839. No. 55. (Korlátkövi Borbála végrendelete, amelyben rendelkezik bizonyos ingóságokról, amelyeket „domino Sigismundo Korlathkewi tanquam ad manus fideles gratia tutioris conservationis dederat”.) 735Sziklay-Borovszky, Nyitra 688. (Reiszig Ede) - Vö. egy 1693. évi levéllel, amely kisebb csúsztatásokkal kiszámítja, hogy az uradalomból az Apponyi családot 8/18, a Pongrácokat 10/18 rész illeti meg az uradalomból, miután mindkét fél vásárlásokkal gyarapította itteni vagyonát. MOL P 1934. Motesiczky cs., Lajstromozatlan iratok, 10. csomó, 64. old.
