Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Zsigmond (†1546)
A pozsonyi káptalan panasza 93 királyi kapitány egyik familiárisa, aki előbb egy formai hibára hivatkozott, majd látva ennek eredménytelenségét, megragadta a végrehajtók szekere elé befogott lovakat és kivezette őket a faluból. Minthogy a szekéren ülők látták, hogy a faluban lépten-nyomon puskások állnak lesben, jobbnak látták engedelmeskedni.574 E három, kudarccal végződő eljárás betetőzésének azonban az a szintén balul végződő vagyonlefoglalás bizonyult, amelyet Kéméndi Péter - aki a Nádas mellett elterülő Korompa (Pozsony m.) egyik birtokosaként a korlátkői uradalom szomszédja volt - keresetére Korlátkövi Zsigmond és várnagya, Csermendi Viktor ellen próbáltak 1544 májusában végrehajtani.575 A kiküldöttek ekkor a Nyári és Korlátkövi által közösen birtokolt Nádasra szálltak ki, ahol utóbbi értékeit szerették volna kétharmad részben a bíró, egyharmad részben Kéméndi részére lefoglalni. A gondok ott kezdődtek, hogy „hosszú ideig tartó munkával” sem tudták megállapítani, a faluban melyik Nyári, s melyik Korlátkövi birtokrésze. Végül a lakosokból „nagy nehézségek árán” kicsikarták, hogy a falunak egy bírája és egy esküdtje van, előbbi Nyári, utóbbi Korlátkövi birtokrészén él. A bíró azonban megtagadta azt, hogy megjelenjen a végrehajtók előtt, a lakosok pedig nem voltak hajlandók megmutatni uruk jobbágytelkeit, sőt fenyegetőleg közölték, hogy itt „ne akarjanak semmit összeírni, sem végrehajtani, hanem menjenek el urukhoz, Korlátkövi Zsigmondhoz, és neki adják elő ügyüket.”576 A sikertelen próbálkozást követően áthajtottak a szomszédos Korompára, ahol a felperes udvarházában töltötték el az éjszakát. Másnap reggel visszatértek a faluba, hátha a falusiak utasítást kaptak uruktól, és ezáltal végrehajthatják küldetésüket. A nádasiak azonban „megátalkodott lélekkel” nem járultak Korlátkövi elé, sőt megfenyegették őket, hogy „addig háborgattok minket, amíg rosszul nem jártok és úgy el nem kergetünk, hogy egészen Pozsony városáig nem mertek majd hátranézni”.577 A kiküldöttek „a fenyegetést egykedvűen tűrve”, visszaballagtak Korompára. A harmadik napon nem tértek vissza, időt kívánva hagyni a nádasiaknak arra, hogy értesíthessék urukat. A negyedik napon aztán megtörtént a baj. Reggel a falusiak már kopjákkal és bárdokkal felszerelkezve, „csapatokba tömörülve” vártak rájuk. A kiküldöttek 5741543. márc. 24. HMBK Prot. 4. 204-207. old. (DF 287760.) - A formai kifogás az volt, hogy Nagykovalló Nyitra megyében fekszik, azaz az eljárásra nem a pozsonyi, hanem a nyitrai káptalannak kellett volna tanút kiküldenie. 5751544. máj. 27. HMBK Prot. 4. 145-147. (DF 287760.) 576„... ad ultimum ab incolis eiusdem ville Nadasd fuisset cum difficultate intellectum, quomodo ipsa villa Nadasd haberet unum iudicem et unum iuratum, iudex resideret in porcione possessionaria prefati domini Francisci Nyary et iuratus in porcione possessionaria prelibati Sigismundi Korlathkewy demoraretur, quo intellecto ipsoque iudice vocato et venire recusante ceterisque incolis eiusdem ville porcionem possessionariam et iobagiones sive colonos eiusdem Sigismundi in ipsa villa Nadasd habitam et existentes demonstrare nolentibus iidem coloni eisdem vestre serenitatis et nostro testimonio comminati fuissent, quod ipsi istic in villa nihil describerent nihilque peragerent vellentque adire dominum eorum ipsum scilicet Sigismundum Korlathkewy et illi hanc rem significare”. Uo. 146. 577„...sed incole predicti animo perversi ad prefatum Sigismundum Korlathkewy dominum ipsorum accessum facere penitus ommisissent et neglexissent, qui incole eisdem vestre serenitatis et nostro hominibus comminantes asseruissent, quod iidem vestre serenitatis et noster homines ab infestacione ipsorum tamdiu non desisterent, donec male expediti ita abigerentur, ut quousque hanc civitatem Posoniensem attingerent, nec a tergum respicerent seu retrospectum facerent”. Uo. 146.
