Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)

Korlátkövi Zsigmond (†1546)

88 Korlátkövi Zsigmond Visszatérve Berencshez: az eljegyzés után Dorottya a várat átadta Nyári Fe­rencnek ..mint fiának és védelmezőjének”, aki annak élére saját emberét nevezte ki várnagynak.553 A várból kiindulva Nyári 1534 augusztusában megszállta a kiter­jedt uradalom Zsigmondot illető részét, lefoglaltatta a településeken felhalmozott gabonakészleteit, szenici udvarházából pedig elvitette és csapra verette borral teli hordóit. Szent Lőrinc nyolcadán (augusztus 17.) kíséretével belovagolt Szenicre, és fejvesztés terhe alatt megparancsolta a polgároknak, hogy csak őt ismerjék el uruk­nak. A mezőváros esküdtei hiába könyörögtek, hogy legalább urukat, Korlátkövi Zsigmondot hadd értesítsék minderről, Nyári közölte: aki ezt megteszi, az ellen nem csak erőszakot alkalmaz, hanem még a fejétől is megszabadítja.554 Végül az ügy mégis Korlátkövi fülébe jutott, aki azonnal Semptére küldte egyik emberét, hogy Thurzó Elek helytartóval vizsgálatot rendeltessen el. A hónap utolsó napján a királyi és káptalani emberek Szenicre is érkeztek, ahol Nyári emberei minden­fajta szégyenkezés nélkül, a vizsgálóbiztosok szeme láttára még mindig hordták el Zsigmond gabona- és borkészletét. A tanúvallatásnak alighanem a tervezettnél hamarabb lett vége, mivel egy tanúnak odahívott polgár titkon a várhoz ment és hírül adta a várnagynak megérkezésüket.555 A foglalás Zsigmondot kész tények elé állította: fegyveres erőben természe­tesen nem vehette fel a versenyt Nyárival, és abban sem bizakodhatott, hogy a kapitány és Ország László ellenében a jog útján orvosolják majd sérelmeit. Alig két hét múlva így Bécsbe utazott, ahol Nyári Ferenccel egy meglehetősen kétes értékű szerződést kötött. A megállapodás értelmében részére Korlátkőt, míg Nyári jegyese, Erzsébet részére Berencs várát jelölték ki lakóhelyül, és úgy döntöttek, hogy egy kúriából kiküldendő királyi emberrel a két uradalmat egymás között két 5531554. dec. 26. „Item egregii Thomas Tharrody, Laurencius Nagh de Galantha castellanus castri Sempthe iurati examinati fassi fuissent se id temporis servitores prefati Francisci Nyary fuisse, cum generosa condam domina Elyzabeth filia magnifici olim Petri Korlathkewy eidem Francisco Nyary desponsata fuisset, et hoc quoque se revera scire dixissent, quod generosa do­mina Dorothea Orzagh relicta dicti condam Petri Korlathkewy, genitrix videlicet prefate domine Elyzabeth tempore huiusmodi desponsationis filie sue arcem Branch cum omnibus bonis et per­­tinentiis, necnon etiam predeclaratis possessionibus atque rebus mobilibus apud manus suas existentibus prefato Francisco Nyary tanquam filio ac tutori commendasset, manibusque suis possidendam assignasset et in predicta arce Branch dictum testem, videlicet Thomam Tharrody idem Franciscus Nyary tunc temporis castellanum constituisset”. BA 4-556. - A vár átadására 1534. március 15. után kerülhetett sor, mivel ezen a napon még az özvegy embere a berencsi várnagy: NRA 25-4. (Filmtári jelzet: 5871. doboz.) 5541534. aug. 26., 31. „Paulus Holyk civis predicti oppidi Zenicz et quidam alii quinque iurati cives eiusdem loci fuissent fassi, quod octavo die festi Beati Laurencii martiris proxime preteriti prenominatus dominus Franciscus Nyary simul cum suis officialibus et familiaribus ad ipsum oppidum Zenicze venisset (quampluribus equidem civibus et inhabitatoribus eiusdem oppidi Ze­­nicze eotunc absentibus) et sibi Paulo Holyk atque ceteris quinque iuratis civibus, contestibus scilicet suis idem dominus Franciscus Nyary sub amissione capitum eorum mandasset, ut nemi­nem alium preter ipsum dominum Franciscum Nyary pro domino recognoscerent, quo per ipsos audito supplicassent iidem testes eidem domino Francisco Nyaary in eo, ut sollum admitterent hec intimari prefato domino Sigismundo Korlathkewy domino eorum, quibus ille: quod si quipiam eorum illi hec intimaret vel referret, extunc tales non modo violarentur, sed eciam caput eius amputari faceret”. HMBK 17-1-20. 555 Uo. - Sajnos a tanúvallatás ezen a ponton töltötte meg a mandátum hátoldalát, és a nyilván másik lapra írott folytatás nem maradt fenn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom