Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Bevezetés
Bevezetés Célkitűzés Az elmúlt évtizedek középkortörténeti kutatásainak köszönhetően ma már közismert, hogy a korabeli Magyarországon mennyire szoros összefüggés tapintható ki a politikai hatalom és a várak birtoklása között.1 E megállapításból az is egyértelműen következik, hogy még a „köztörténeti” kutatás sem nélkülözheti az olyan aprólékos vizsgálatokat, amelyek érdeklődésük homlokterébe egyes hatalomból részesülő családokat, azaz a bárói réteg és a várbirtokos nemesség képviselőit állítják. A családtörténeti megközelítés e két társadalmi réteg vizsgálata esetén kétségtelenül nem csupán társadalomtörténeti, hanem politikatörténeti eredményekkel is kecsegtet.2 Az alábbiakban egy olyan előkelő család történetét és politikai szerepét igyekszem feldolgozni, amelynek egyik tagja a Jagelló-korban bárói méltóságot is betöltött, és ezáltal a két Jagelló király kormányzatának fontos szereplőjévé lépett elő. Dolgozatom részletesen éppen egy évszázad történéseit mutatja be, attól kezdődően, hogy megszerezték első, egyben névadó várukat (1446), egészen a család fiági kihalásáig (1546). A Korlátköviek kiválasztását több szempont indokolta. Leginkább természetesen saját társadalomtörténeti érdeklődésem befolyásolt, hiszen a várbirtokos nemesség politikai súlyával és társadalmi pozíciójával kívántam foglalkozni. A középkor végi Magyarország társadalmi hierarchiájában ugyanis a bárók alatt megfigyelhető egy olyan átmeneti réteg, amelyet a tehetős megyei nemesektől éppen az különböztetett meg, hogy egy-két erősséget és általában több száz jobbágy háztartást birtokoltak. Ezen előkelő családok tagjai vagyonuknak köszönhetően gyakran jutottak be a királyi udvarba, miáltal olykor bárói tisztséget is szereztek. A nemesség tömegétől való elkülönülésüket már a kortársak is érzékelték: a 15. század elejétől e réteg képviselőit akkor is vitézlő (egregius) tiszteleti címmel illették, ha semmilyen erre jogosító tisztséget nem viseltek, sőt olykor úrként (dominus) vagy vitézlő úrként (egregius dominus) utaltak kiemelkedő társadalmi státuszukra.3 A kora újkorban e családok nagy része az új, nyugati típusú főnemesi címek meg-1 Az alapvetést 1. Engel, Királyi hatalom, Honor, Világi nagybirtok I—II., Fügedi, Vár és társadalom, Castle and Society. 2A legjobb példa erre Engel Pál genealógiai segédlete (Engel, Gen.), ami a politikatörténeti kutatásokhoz is nagy segítséget nyújt. 3Ha átnézzük azt a több száz válaszfogalmazványt, amelyeket a nyitrai káptalan levéltárához érkező mandátumok hátoldalára írtak, akkor kiderül, hogy a környéken a középkor végén - leszámítva persze a bárókat és az egyházi személyeket - úrnak a következő családok tagjait tekintették: a várbirtokos Nofrikat (Bajmóc, 1477: DF 273289.), Majtényiakat (Keselőkő, 1479: DF 273307., 1491: DF 273305., 1493: DF 273251.), Szlopnaiakat (Oroszlánkő, 1509: DF 273649.), Záblátiakat (Hrussó és Ugróc, 1517: DF 273362., 1519: DF 273371.), Verebélyi Györgyöt (Hrussó, egregius dominus, DF 273325.), a vár- és kastélybirtokos Forgácsokat (Gimes és Komjáti, 1486: DF 273250., DF 273339., 1517: DF 273362.), a kastélybirtokos Kistapolcsányiakat (Kistapolcsány, 1496: DF 273351.) és Szúnyogokat (Budetin, 1519: DF 273365.).
