Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Péter (†1526)
70 Korlátkövi Péter gában érkezik, hogy megvitassák a moldvai helyzetet. Később csatlakozik hozzájuk Brandenburgi György őrgróf is.421 December 9-én az őrgróf, az egri és veszprémi püspökök (Szálkái és Várdai Pál kincstartó), Bornemissza és Korlátkövi vendégeskedtek a lengyel kancellár szállásán, ahol a tanácsülések tartásának módjáról és a végekre kirendelt palotásokról és csapataikról tárgyaltak.422 Másnap Várdai kivételével ugyanők keresték fel a követet, hogy II. Lajos országainak általános helyzetéről és a lehetséges reformokról közösen fogalmazzák meg álláspontjukat. A magyar urak igen sötét képet festettek a közállapotokról. Szálkái ezért előadta, hogy a királynak célszerű kijelölnie titokban néhány hozzá hű tanácsost, akiknek a tudomása és tanácsa nélkül semmit se tehessen; majd közölte, hogy a király erre az őrgrófot mint rokonát, őt, a kancellárt, Bornemisszát mint egykori nevelőjét és Korlátkövi főudvarmestert jelölte ki, „aki minden őfelsége érdekét szolgáló jó ügyet támogat és aki hűen szolgálja őfelségét”.423 Kérte egyben a lengyel kancellárt, hogy e választást tartsa titokban, hiszen a többi úr egymás között már így is zúgolódik, hogy ők a lengyel követtel nélkülük tárgyalnak.424 Függetlenül attól, hogy a tervezet nem valósult meg, ennél jobban aligha állhatna előttünk egy, a hatalmat magának kisajátítani szándékozó főúri klikk, amelybe Szálkái, Brandenburgi, Bornemissza és Korlátkövi mellett nyilvánvalóan az éppen távollévő Sárkány is beletartozott. Közismert, hogy a mohácsi katasztrófa előtti években a királyi hatalom erősítésén leginkább a kancellár, Szálkái László esztergomi érsek és a korszak egyik legtehetségesebb politikusa, Mária királyné fáradozott - olykor közösen, máskor egymás ellenében.425 Szálkái látszólag jó kapcsolatokat ápolt korábbi főnökével, illetve üzlettársaival, Bornemisszával és Sárkánnyal, utóbbi 1524-ben az országbírói tisztséget is neki köszönhette.426 Emellett az 1523. évi pozsonyi tárgyalások során láthattuk, hogy ezidőtájt Korlátkövit is szövetségesének tekintette. Nem tudjuk ugyanakkor, hogy az udvarmester Mária királynéval milyen kapcsolatban állt. Az a tény ugyanis, hogy az 1525. évi bányászlázongások lecsendesítésére az udvar Korlátkövit küldte ki, azt mutatja, hogy ekkoriban a királyné bizalmát is magáénak tudhatta, hiszen Mária aligha egyezett volna bele abba, hogy saját bányavárosai ügyében egy számára nem kívánatos személy járjon el. Korlátkövi kiküldetése mégsem tekinthető perdöntőnek, hiszen éppen ebben az időszakban, a hatvani országgyűlés előtt a királyné és a főkancellár együttműködése egyértelműen kimutatható.427 Azt is csak egy jóval korábbi adat alapján állíthatjuk, hogy a királyné egyik vezető familiárisa, Amadé István és Korlátkövi jó barátságban álltak,428 421Szydíowiecki 148-151. 422Szydlowiecki 198. 423Szydlowiecki 199-200. - A szöveg: „...eligit et dominum Carlaczky supremum magistrum curie, qui eciam favet maiestati sue omnia bona et fideliter sue maiestati servit.” (A fordítás a magam értelmezése.) 424Szydiowieczki 200. - Vö. Szabó, Küzdelmeink 187., Zombori, Udvar 42. (Megjegyzem, hogy a napló Korlátkövi keresztnevét tévesen Jánosként tartalmazza, amit e cikk szerzője sem javított.) 425Kubinyi, Szálkái 158. 426Engel-Kristó-Kubinyi, Magyarország tört. 385. (Kubinyi A.) 427Kubinyi, Szálkái 159. 4281514. november 18-án Korlátkövi megparancsolja a komáromi és tatai uradalmak vámosainak, hogy engedjék át Amadé alországbírót vámfizetés nélkül az általa hazafelé hajtott 110
