Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Péter (†1526)
60 Korlátkövi Péter sorolja fel mint supremus praefectus curiae, szemben Trepkával, akit a hosszú lista végén rang nélkül említ meg.351 A kettejük között meghúzódó rangbéli különbséget jól tükrözi az is, hogy Korlátkövit legkésőbb 1523-tól kezdődően rendszerint már nem csupán udvarmesteri, hanem főudvarmesteri (supremus vagy summus magister curie) címmel illették, ami kétségtelenül újkeletű jelenség, és még az sem kizárható, hogy a címet kifejezetten az ő testére szabták.352 Hogy a jelzőnek ezúttal nem csupán jelképes, hanem valós szerepe volt, jól mutatja Szydlowiecki lengyel kancellárnak az 1523. évi bécsújhelyi és pozsonyi tárgyalások idején vezetett naplója, amelyben még akkor is megkülönbözteti az értekezleteken gyakran jelenlévő főudvarmestert az azoktól távol maradó udvarmestertől, amikor a két tisztségviselő egy felsorolásban szerepel.353 Az új - egyébként nem következetesen használt - cím talán abból adódott, hogy Trepkát a király már eredendően csak udvarmesternek nevezte ki, ajtónállómesternek nem,354 ami láthatóan felértékelte Korlátkövi szerepét. Péter politikai és kormányzati szereplésének legérdekesebb momentumai alighanem azok az ad hoc jellegű uralkodói megbízások, amelyek nyilván gyakori királyi tanácsi jelenlétéből adódtak.355 Rögtön bárói kinevezését követően a király 1515. május 11-én Pozsonyból Bornemissza János budai várnaggyal és pozsonyi ispánnal együtt a parancsát megtagadó Hédervári István vagyonának lefoglalására küldte ki, megparancsolva Győr megye hatóságának, hogy a birtokelkobzáshoz szükség esetén karhatalmat biztosítson.356 1521-ben, midőn az uralkodónak tudomására jutott, hogy a Coboroknál zálogban lévő holicsi uradalmát jobbágyok tömege hagyja el, Pétert és Nagypalugyai Trenka Györgyöt - két közeli uradalom, Berencs és Vöröskő urait - küldte ki a kialakult helyzet kivizsgálására.357 Nem kizárt, hogy a vizsgálat elrendelése mögött Cobor Gáspár legfőbb hitelezője, maga Korlátkövi állt.358 Hasonló megbízatásokra leginkább a Mohács előtti két évből 3511532. márc. 10. Egyháztörténeti emi. II. 196. 352E16ször 1523 novemberében, Szydlowiecki lengyel követ naplójában: Szydlowiecki 175. - És jóllehet egy ez év decemberi adománylevélben a király még csak magister cune-nak nevezi, egy évvel később már királyi oklevél is kiteszi a supremus jelzőt (DL 73234.). Saját leveleinek aláírásában 1522. augusztus 5-én még nem (DF 279920., kiadása: Magyar-zsidó oki. I. 318-320.), míg 1525. június 23-án (DL 47616.) már szerepel a jelző. 1526. március 3-án egy levelét (DF 227497., Oklevélfüggelék 17. sz.) sumpmus magister curie regie maiestatis-ként írja alá. 3531523. december 16-án a kancellárt Pozsonyból kikísérő urak felsorolásánál ezt olvashatjuk: „...Ioannes Karlaczky supremus magister curie, Ambrosius Sárkány, Andreas Trepka magister curie...” (Természetesen a Ioannes tévedés Petrus helyett). Szydlowiecki 207. 354 Kubinyi, Udvar 23. - Itt kell megjegyeznem, hogy Ferdinánd királynak 1527-1532 között szintén két udvarmestere volt; tanulságos, hogy Ország Imre primarius, Turóci Miklós secundarius megkülönböztetéssel (Fallenbüchl, Arch. 85.). Vö. Pálffy, Udvar 48. 355Tanácsi jelenlétére 1. pl. 1517. márc. 24. Vasvári regeszták 646. sz., vö. Kubinyi, Ernuszt 324.; 1524. jan. 28. Pozsony. Kubinyi, Mohács 87. (163. jegyzet); 1524. okt. 13. Kubinyi, Diplomáciai érintkezések 134. (116. jegyzet), valamint 1. Péter függelékben közölt itineráriumát, ami egyértelműen tanúsítja, hogy az év nagy részét Budán töltötte, és mint udvar- és ajtónállómester, természetességgel vehetett részt a tanácsüléseken. Vö. az 1518. évi Szent György-napi végzésekkel: Szabó, Országgyűlések 232. 3S61515. máj. 11. DL 73194. (Kiadása: Győr megye 142-143.) 3571521. febr. 14. DF 279834., vö. Varsik 121. 358 Korlátkövi több zálogbirtokkal rendelkezett a holicsi uradalom területén (1. az adattárat és az oklevélfüggeléket, 19. sz.). Aligha véletlen, hogy éppen 1521-ben a királytól parancslevelet váltott