Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Péter (†1526)
58 Korlátkövi Péter tai és komáromi várakat Péterre ruházta, megígértetve vele, hogy fia, Lajos király nagykorúságáig semmiképpen nem adhatja ki azokat a kezéből.339 Másfelől alighanem a király kívánságát kell amögött látnunk, hogy nem sokkal Korlátkövi udvarmesterré történő kinevezése után, minden bizonnyal a bécsi kongresszus idején Miksa császár birodalmi báróvá tette Pétert, a „berencsi szabad úr” vagy „báró” címet engedélyezve a számára.340 Érdekes, hogy Péter - jóbarátjától, Sárkány Ambrustól eltérően, aki magát gyakran neveztette Ónod szabad urának - sohasem utalt e kitüntető presztízseimre: ezt majd öccse, Zsigmond teszi meg 1526 után, talán éppen csökkenő politikai befolyását ellensúlyozandó. A bárói diploma feltehetően címerújítással is együtt járt: Péter címerpajzsa ekkor válhatott kétosztatúvá, alulra szorult a régi Hontpázmány-címer, míg felülre egy kitárt szárnyú sas került.341 A „hoppmester” - egy báró és funkciói A középkor végi Magyarországon a királyi tanács ülésein leggyakrabban az udvar- (egyben ajtónálló-) és a kamarásmesterek vettek részt,342 ami mindenképpen azt sejteti, hogy e tisztségek betöltői az uralkodó legfőbb bizalmasai közül kerültek ki. Az udvarmesterre elsősorban az udvari élet irányításának és a nagyobb ünnepségek megszervezésének feladata hárult, de emellett fontos politikai szereppel is rendelkezett, így például - az ajtónállómesterségből adódóan - ő tekinthető a királyi tanács elnökének, aki egyenként felszólította a tanácstagokat véleményük kinyilvánítására, majd ez alapján hirdette ki a tanács határozatát.343 Mint egyik korai nyelvemlékünkben olvashatjuk, az 1525-ös hatvani országgyűlésen a „Király és az urak hagyják Korlátkövi Pétörre, a hopmestörre az náderspánság kimondását, ki előállván, amint immár hozzátanult vót, az náderspánságot Werbő-3391519. ápr. 14. Acta Tom. V. 21-24.; 1. még a 413. jegyzetet. - Az átruházás idejét sajnos nem ismerjük. Az elzálogosított királyi jogokról készült 1514. évi jegyzék nem tartalmazza Tatát és Komáromot (Kovachich, Supplementum II. 425-426.), viszont az ebben még Várdai Ferenc kezén lévő Munkácsot az 1519-ben Korlátkövivel együtt emlegetett Bornemissza János még 1514- ben kapta meg: Bereg 20. (74. jegyzet) 340A bárói diploma mára látszólag elkallódott, a következő újkori utalások alapján van róla tudomásunk: a korlátkői uradalom 1811. évi elenchusában (ML 76. csomó, 3. kötet) ez a bejegyzés szerepel: „1515. Privilegium baronatus Petri Korlátkőy in őrig.” - Az 1666-ban Majtényi Jánosnak átadott oklevelek között szerepelt egy, amelyet „Collatio baronatus pro Petro Korlátkőy Maximiliani imperatoris” szöveggel határoztak meg (uo. 53. csomó, 753. sz.). - A szakirodalom Péter birodalmi báróságát nem ismeri, de nyilván ennek kései lecsapódása a genealógiai irodalomban az ifjabb Osvátnak tulajdonított „korlátkői szabad báró” cím, ami sohasem létezett (1. a bevezetőt). 341A címerre 1. Csoma, Vajday 118. (A tanulmányban megtalálható Korlátkövi Péter udvarmester - a szerző szerint királyi kancellár és főajtónálló - 1525. évi pecsétjének lenyomata is, amely osztott pajzson felül sas, alul szarvaival felfelé álló holdsarló, felette hatágú csillag.); Csoma, Nemzetségi czímerek 105., Federmayer, Erby pánov 1. rész, 12. - Utóbbi cikk a címert - bár helyesen - a család bárói címerének tekinti, de tévesen azzal hozza összefüggésbe, hogy a család II. Lajos király uralkodása idején bárói (úri) rangúvá válik, hiszen Pétert a forrásokban „magnificus”-ként említik. - Kanizsai László 1515. augusztus 9-én kapott címereslevelet Miksától, természetesen nem kizárt, hogy Péterrel egy napon: Szabó, Küzdelmeink 125. 342Kubinyi, Bárók 166. 343Az udvarmesteri tisztségre 1. Fógel, Lajos 48.; Kubinyi, Buzlaiak 275., 277.; Kubinyi, Királyi udvar 315-318., Kubinyi, Udvar 18., 22-23., 26. stb.
