Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Péter (†1526)
56 Korlátkövi Péter király iránta megnyilvánuló bizalmát jól mutatta, hogy 1512 elején - nem sokkal korábban elhunyt édesapja helyére - őt nevezte ki komáromi és tatai várnaggyá, illetve komáromi ispánná.328 Osváthoz hasonlóan új tisztségei miatt ő sem hagyta el a királyi udvart, sőt továbbra is viselte udvari (kamarási és tárnoki) tisztségeit.329 Péter már csak származása miatt is külön utakon járt, mint apja és féltestvérei. A 16. század első évtizedében gyakran fordult meg Kelet-Magyarországon és Erdélyben, hogy anyai és nagyanyai öröksége ügyében intézkedjen. Rokonától, Sári Andrástól Csongrád és Külső-Szolnok megyei javakat perelt el Szentgyörgyi Péter országbíró hathatós támogatásával, aki a fiatal palotás „különböző ügyekben” részére tett szolgálatait hangsúlyozva, a Sáritól lefoglalt birtokok bírói kétharmadát adományozta neki.330 Minthogy Péter nagyanyja révén Váraskeszi Lépes Lóránt erdélyi alvajda, vajdai kormányzó egyedüli férfi leszármazottja volt, igényt emelt a tekintélyes nagyságú Lépes-vagyonra is. A hosszas perlekedést követően a Lépes család utolsó tagja, Bernát fiává fogadta, és kezére adta a Zaránd megyei talpasiváraskeszi uradalom felét; sőt fogadott atyja 1514. évi halálát követően az egész uradalom az ölébe hullott. Nem kizárt, hogy ez az általa megszerzett vagyon - mintegy 400 jobbágytelek - elősegítette bárói aspirációit.331 Az idős király ugyanis 1515 májusában,332 pozsonyi tartózkodása alatt hirtelen királyi udvarmesterré és ajtónállómesterré nevezte ki, miáltal bárói méltóságra emelte. Hogy mennyire keltett csodálkozást a legfeljebb 35 éves Péter báróvá tétele és beemelése az ország kormányzatába, nem tudjuk; a király részéről mindenesetre, aki Péter és apja hűségéről két és fél évtized alatt szilárdan meggyőződhetett, és aki fia várható uralmát a lehető leghűségesebb emberekre kívánta bízni, érthető lépésnek tűnhetett. Azzal azonban Ulászló is tisztában volt, hogy Péter családi kapcsolatait és birtokvagyonát tekintve inkább a tehetős nemesi előkelők, semmint a mágnások közé tartozott, éppen ezért minden erejével arra törekedett, hogy bizalmasát ez utóbbi csoport tagjává tegye. Ennek elősegítésére személyesen járt (Ekkor a magvaszakadt Perseházi Mocskos Benedek Hont megyei Nénye nevű birtokát kapta meg Pelényi Mihállyal közösen. Ebben az esetben sem tudok arról, hogy bekerült volna a birtokba, vö. Bakács, Hont megye 163., 325.) 328Új tisztségeire az első adat: 1512. júl. 22. Eszterházy I. 152-155. 329P1. 1512. szept. 8. „Reláció egregii Petri Korlaczky cubicularii regie maiestatis et castellani castrorum Thatha et Komaron.” DL 84071.; 1513. febr. 11. „Reláció Petri Korlaczky cubicularii regie maiestatis”. HO II. 397-398., vö. PRT III. 647-648.; 1514. nov. 4. „thavernici et cubicularii regie maiestatis ac comitis Comaroniensis, necnon castellani castrorum Thatha et Komaron”. DF 282937.; 1515. jan. 12. „comitis Comaroniensis, necnon castrorum de Thatha et Comaron castellani ac thavernici et cubicularii nostri”. DL 30270. 3301507. aug. 25. „... debitum habentes respectum ad preclara obsequiorum merita egregii Petri de Korlathkew aulici regie maiestatis, quibus idem plerisque in rebus et factis nostris gratum se nobis reddere studuit et acceptum...” DL 94675. (Rövid regesztája: Karácsonyi, Pongrácz, 2. közi. 522.) - Az oklevélben csak a bírói részt illető bírságok Péternek adományozása szerepel, de ez a valóságban bizonyára a lefoglalt birtokok bírói részét jelentette (a birtokokra 1. az adattárat). 331A per lefolyására és az uradalomra 1. az adattárat: Zaránd megye. 3321515. január 12-én a király még csak komáromi ispánnak, komáromi és tatai várnagynak, tárnokának és kamarásának nevezi: DL 30270.; 1515. május 3-án a budai káptalan még nem értesült bárói kinevezéséről, mivel egregius jelzőt használ vele szemben: DL 106083/IL (Prot. 310. old.); 1515. május 11-én a király már udvarmesternek titulálja: DL 73194., kiadása: Győr megye 142-143.
