Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi ifjabb Osvát (†1511)
54 Korlátkövi ifjabb Osvát tehet majd végrendeletet. Természetesen köteles volt átadni mostohafiának, Péternek anyja hozományát, Osvát arany- és ezüsttárgyairól viszont úgy határoztak, hogy egyenlő részekre osztják el, az elhunyt úr leányait illető ruhanemű szétosztását pedig a fiúk feladatává tették. Úgy tűnik, hogy Osvátnak ekkor már csak két leánya volt hajadon, hiszen a felek megállapodtak, hogy őket egyenlő költséggel kell úgy kiházasítaniuk, „miként azt házuk méltósága megköveteli”. Mivel Osvát hitvese birtokjogait is zálogba bocsátotta Berencs várának kiváltásakor, Pétert viszont ezek nem illették meg, kötelezte magát, hogy Zsófiának kifizeti a zálogösszeg ráeső negyedrészét, négyszáz forintot, másik két zálogba bocsátott birtok fejében pedig vállalta, hogy azok visszaváltásáig évi 25 forintot fizet az özvegynek. Ezen kívül a négy testvér megígérte, hogy egyszeri alkalommal Szenic mezővárosuk jövedelmeiből is átadnak neki ötven forintot. Mindezek fejében minden más ingó- és ingatlanvagyon a szerződés értelmében a négy fiú tulajdonába került.318 Milyen lehetett a Korlátköviek méltóságának megfelelő házasság? Ha az ilyenkor rendezett ünnepségek fényéről nincsenek is ismereteink, a leányok számára választott férjek társadalmi rangja mindenesetre sokat sejtető. Valamennyien azon előkelők közül kerültek ki, akiknek családja egy-két váruradalommal rendelkezett az északnyugat-magyarországi régióban. A család a legidősebb leányt, Katalint Szentmiklósi Pongrác Miklóshoz (Ovár, Trencsén megyében), Borbálát Zábláti Jeromoshoz (Hrussó, Bars m., Ugróc, Trencsén m.), Krisztinát Majtényi Istvánhoz (Keselőkő, Nyitra m.), Zsuzsannát pedig Apponyi Péterhez (Appony, Nyitra m.) adta hozzá. Mind a négy férfiút ott találjuk a Jagelló-királyok udvarában,319 és ha megnézzük, hogy családjaik nővéreik számára kiket választottak férjül, azt láthatjuk, hogy a régió szinte valamennyi - nem bárói kézben lévő - várát e házassági kapcsokkal egybekötött csoport birtokolta. 3181513. márc. 7. DL 102875. (Oklevélfüggelék 13. sz.) 319Néhány adat udvari jelenlétükre: Szentmiklósi Pongrác Miklós asztalnok, 1511: DL 94742., kamarás, 1525: Karácsonyi, Pongrácz, 3. közi. 689.; Zábláti Jeromos kamarás, 1525: Fraknói, Számadási könyv 223. (,Jheronimo Solcher”), Kubinyi, Sárkány Ambrus 268.; Majtényira és Apponyira 1. Neumann, Esküdtek 281. (121. jegyzet)
