Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi ifjabb Osvát (†1511)
38 Korlátkövi ifjabb Osvát hogy 1477-ben édesanyja elhunyt. Sóki Dorottya június 21-én Szákon tett végrendeletet, amelyben megerősítette a fehérvári káptalan előtt korábban tett rendelkezéseit, hogy tudniillik az őt illető Kovarcot a két malommal és a vámmal, illetve minden ingóságát, valamint a Rozgonyiak által Szákról elrabolt tárgyak visszakövetelésének jogát kizárólagosan fiára, Osvátra hagyja. Az oklevél nagyszerűen bemutatja a nemesasszony kapcsolatrendszerét, mindennapjait és háztartását. Meghagyta fiának, hogy az általa vetett búza terméséből javíttassa meg a száki templom tetőzetét; ehhez a munkához két aranyért már deszkákat is vásárolt. Pénzt és kisebb ajándékokat hagyott a száki, császári és szendi plébánosokra (utóbbi volt egyben gyóntatója is). Megajándékozta négy szolgálóleányát is, akiknek a neve kivétel nélkül Dorottya volt. Ebből esetleg az a következtetés vonható le, hogy házában szerényebb vagyonú nemesek leányai szolgáltak, akiket ő maga tartott a keresztvíz alá. Megemlékezett két cselédjéről is, akik közül az egyik kocsisa (vector) volt, és arra is megkérte fiát, hogy Mika nevű apródját (parvulus) nevelje fel, s ha majd felnőtt korba lép, valahol biztosítson számára élete végéig egy adómentes telket a megélhetéshez szükséges javakkal együtt. Hasonlóképpen fia lelkére kötötte, hogy tartsa meg Száki András nevű jobbágyát abban a kiváltságban, amellyel még néhai férje, Osvát bán ajándékozta meg. Leányait kizárta az öröklésből, rokonai közül pedig egyedül Újfalui András feleségére, Zsófiára - aki édestestvére volt196 - hagyott két ruhadarabot. Természetesen adósságainak megfizetését is fia feladatává tette. Korántsem több száz forintos összegekről volt itt szó: a hét részletben, főként tatai zsidók felé fennálló tartozás összesen 17 forintra és nyolc véka takarmányra rúgott. Ezek a kicsiny, négy esetben csak egy forintos hitelek a háztartás mindennapi igényeit elégítették ki, például széna vagy a már említett takarmány vásárlása tették szükségessé. A kölcsönökért rendszerint jobbágyait küldte Tatára, és mivel némelyiküket kezesnek is állította, fiának őket is ki kellett váltania.197 A végrendelet nagyon is időszerű problémákat kívánt orvosolni azzal, hogy minden hitbér-, illetve zálogjogú birtokot Osvát részére biztosított. 1475-ben ugyanis Dorottya egyik, míg 1476-ban mind a négy életben lévő leánya követelte a család kezén megmaradó három birtokból nekik járó részeket.198 Apja és anyja végrendelete Osvátnak 1488-ban is segítségére volt, mikor Veronika (Apponyi György felesége) igényelte a neki járó jussot ugyanezen birtokokból.199 Miként apjának, úgy Osvátnak is az atyai birtokok visszaszerzése volt elsődleges célja, és szintén apjához hasonlóan, ezt a korszakban megszokott módon, a szolgálat útján és segítségével kísérelte meg. Nem kizárt, hogy az 1470-1480-as években a Komárom megye területén jelentős birtoktestekkel rendelkező Rozgonyiak szolgálatában állt, mivel később három Rozgonyi-birtokot is találunk a kezén.200 Mint fentebb láthattuk, a Rozgonyiak annak idején anyjától értékes ingósá1961465. márc. 14. Szent-Iványi 120. sz. 1971477. jún. 21. DL 102848. (Oklevélfüggelék 11. sz.) 1981475. júl. 12. DL 105022., 1476. febr. 12. DL 105981. 1991488. máj. 5. DL 107083. 200Az 1498. évi újadományában (DL 105065., Oklevélfüggelék 12. sz.) szereplő Komárom megyei Bana egész falu vámmal, Árpafölde puszta fele, valamint a Fejér megyei Apostol (más néven Sós) egész falu korábban a Rozgonyiaké volt, Bana még 1475-ben is (az adatokat 1. az adattárban). Feltűnő, hogy Osvát 1492-ben felkérte Ulászló királytól a Zala megyei Hegyesd várában
