Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi ifjabb Osvát (†1511)
Korlátkő elvesztése 37 1481-től a vár zálogképpen Mátyás alsó-sziléziai helytartója, Georg von Stein kezén tűnik fel,188 hogy előtte más zálogbirtokosa is lett volna, egyelőre nem tudjuk, bár az a tény, hogy von Stein az 1473. évet mindvégig a régióban, illetve Pozsonyban töltötte,189 azt sejteti, hogy maga is részt vett az ostromban, és a király esetleg már ekkor a kezére adta Korlátkőt. Mihály hűtlenné válásával a család egyedüli reménysége a húsz év körüli Osvát lett. Ő lehetett az a testvér, akinek az érdekében bátyja, István valamikor az 1460-as évek végén levéllel fordult a pozsonyi polgárokhoz. Hangsúlyozva az apjuk által Pozsony városnak tett szolgálatokat, és ígérve, hogy ő és testvérei lehetőségeik szerint e jótétemények tekintetében még apjukat is felül fogják múlni, arra kérte a város vezetőségét, hogy a szabad tudományok tanulása végett odaküldött testvérét, ha köreikbe érkezik, szívélyesen fogadják (eundem amicabiliter tractare)}90 A levél az 1465-ben alapított pozsonyi egyetemre utal, ami alapján még az sem zárható ki, hogy családja az ezidőtájt tizes éveinek közepén járó Osvátot - egészen bátyja haláláig - egyházi pályára szánta. Talán a pozsonyi tartózkodás költségeire kötötte le a család 1469-ben Osvát cíferi birtokrészét.191 E tanulmányokat követően az ifjú nemes 1474-ben egy alkalommal „királyi szolgálatban tevékenykedett” - e szolgálat mibenlétét sajnos nem ismerjük -, és mint egy oklevél ekkor írja, Komárom megyében „szabad tisztséggel” rendelkezett (libero fungitur officio).192 Ez lehetett az oka annak, hogy a család - jóllehet kezükön maradt a Nyitra megyei Kovarc és Karkóc is193 - a Komárom megyei Szákon telepedett le.194 Osváttal az 1470-es évek forrásaiban ritkán találkozunk. Az bizonyos, hogy noha Komárom megyében lakott, jutott ideje arra is, hogy a nyitrai „közéletben” is részt vegyen. Legalábbis az a panasz, miszerint 1478-ban a Kistapolcsányitestvérekkel együtt négy nemesasszonyról úton-útfélen azt terjesztette, hogy méregkeverők (intoxicatrices), mindenképpen erre utal.195 Ez már azután történt, 1881481. aug. 14. DF 225461. (A várhoz tartozó Cíferen a nevében mondanak ellent.) - Kalandos életútjára jó összefoglalás: Allgemeine Deutsche Biographie 35. Band. Leipzig, 1893. 608-613., alsó-sziléziai helytartóságát említi: Kubinyi, Bárók 193., Engel-Kristó-Kubinyi, Magyarország tört. 327. (Kubinyi A.) 189DF 277094. passim. 190Évszám nélkül (1465-1471 között): „pro informacione cuiusdam studii arcium liberalium”. DF 240916. (Oklevélfüggelék 10. sz.) 1911469 decemberében Windperger Pál pozsonyi kapitányt vezették be zálogjogon az egyik cíferi birtokrészbe (DF 225535.). Mivel az iktatáson csak Bánfi István és Mihály jobbágyai meg familiárisai jelentek meg, kézenfekvő feltételezésnek tűnik, hogy Osvát részét bocsátották zálogba, és talán nem véletlen a hitelező pozsonyi mivolta sem. 1921474. júl. 12. Héderváry II. 375-376. - A liberum officium kifejezés jelentése nem egyértelmű, de vélhetően a család szabadispánsági jogára vonatkozik. Bár a királyi parancslevél címzettje két szolgabíró volt, akiknek jelen kellett lenniük Osvát száki úriszéki ítéleténél, az (al)ispán hiánya a címzettek közül nem jelentheti azt, hogy e tisztséget éppen Osvát töltötte be, hiszen ekkor még csak 18-22 éves lehetett. 193A megmaradt birtokokra: 1475: DL 105022., 1488: DL 107083. 194Itt kell megemlítenem, hogy egy 1499. évi oklevél (DL 73166.) külzetén lévő címzésben ezt olvashatjuk: „Pro Oswaldo et Michaele filiis condam Osvaldi de Bwchan...”, ami nehezen értelmezhető másként, minthogy a hűtlenségbe esett Mihály még ekkor is élt. Ennek ellenére magam az adatot tévedésnek vélem, hiszen Mihály 1473 után sohasem szerepel forrásainkban; a tévedés talán azzal magyarázható, hogy az oklevélben szereplő per megszakításokkal már 1451-től zajlott. 1951478. aug. 20. DL 50237.
