Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi idősebb Osvát (†1456)
A család 33 feleségének szabad kezet adott: ő döntheti el, hogy leányait mikor és kihez adja majd hozzá. Ha fiai felnőve valamilyen oknál fogva anyjukkal nem kívánnak közös háztartásban élni, akkor felesége adja át nekik a várat, ebben az esetben megtarthatja élete végéig négy zálogbirtokát, Szákot, Szendét, Kovarcot és Farkasdot a rajta lévő nyájakkal együtt, vagy kiváltás esetén a zálogösszeget fordíthatja saját céljaira. Legérdekesebb döntése azonban az volt, hogy leányai semmilyen részt ne követelhessenek sem az örökjogú, sem a zálogjogú birtokaiból, viszont biztosította a család fiági kihalása esetén teljes öröklésüket. A zálogos javakból való kizárás a későbbiek alapján természetesen úgy értendő, hogy a zálogbirtokokat ugyan csak a család férfitagjai birtokolhatják, de természetesen a leányokra eső zálogérték kifizetésével. Kikötötte azt is, hogy ha hitvese fiai felnövekedése és leányai kiházasítása előtt újra férjhez menne, a kovarci zálogos részeket a malommal és vámmal kapja meg hitbér gyanánt. Ebben az esetben elsőszülött fia, István köteles átvállalni testvérei nevelésének és kiházasításának feladatát.170 Rendelkezései, mint majd látjuk, jótékonyan hatottak családja jövőjére, és nem rajta múlott, hogy egyik fia életművének csaknem teljes eredményét semmissé tette, hogy vagyonát majd legifjabb fia szerezze vissza huszonöt év múltán és növelje azt kétszeresére. 1701456. ápr. 30. DL 62593. (Oklevélfüggelék 8. sz.), megerősítése: 1456. máj. 27. DL 62594. (Uo. 9. sz.)
