Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi idősebb Osvát (†1456)
Újlaki Miklós szolgálatában 29 az ő esetében is a kapitányi cím indokolta, magát ugyanis „Trencsén és Nyitra megyék ispánjának és kapitányának” nevezte,134 azaz ura a Vág-vidék katonai irányításával bízta meg. 1453 őszén azonban újabb fordulat következett be: a király ekkor nevezte ki Újlaki Miklóst a Felső Részek kapitányává,135 különleges jogkört ruházva rá többek között Nyitra és a szomszédos Pozsony megyék területén is.136 Bár ezáltal Szénás kiterjedt katonai jogköre csorbulhatott, Nyitra megye ispáni címét - amire Újlakinak is szüksége lehetett, ha hozzá kívánt jutni a megye katonai erejéhez - nem lehetett tőle elvenni. így valamikor 1453-1454 fordulóján Újlaki megegyezést köthetett Országgal, és Szénás mellé Osvát személyében egy másik ispánt delegált.137 Hiába vált meg a következő év folyamán Újlaki a kapitányi tisztségtől, látszólag mint a megye második legnagyobb birtokosa sikerrel elérte, hogy Osvát haláláig betölthesse az ispáni tisztséget. Ezt követően azonban Újlaki többé nem jelölhetett (al)ispánt a megye élére. Mátyás király trónraléptekor a helyzet látszólag stabilizálódott, hiszen 1458-tól Ország Mihály familiárisai - köztük egy ideig Szénás is - ismét alispáni címmel látták el feladataikat.138 Az egymástól távol eső vidékeken (Macsó-Visegrád, Visegrád -Nyitra) egyszerre betöltött, és ezáltal részint címzetesnek tűnő tisztségek magyarázata alighanem a szolgálat megváltozott minőségében keresendő. Ha figyelembe vesszük azt, hogy 1450 után a már idősödő Osvát rendszerint Korlátkőn és környékén (Pozsony és Nyitra megyékben), vagy éppen Újlaki kíséretében tartózkodott, valószínűvé válik az a magyarázat, hogy Osvátnak már csak ura hívása esetén kellett „szolgálatba lépnie”. Mivel feladatainak jelentős része katonai jellegű volt, bármikor készen kellett állnia arra, hogy „hadakozók módjára famíliájával” útra keljen.139 Újlaki a fenti tisztségek jövedelmeit éppen eme készenlétben tartott csapatnak a fenntartására bocsáthatta Osvát rendelkezésére. Az ilyetén, kifejezetten az előkelő nemességre jellemző familiárisi szolgálatra nem csak Miklós vajda idejéből és környezetéből, hanem a Jagelló-korból is rendelkezünk beszédes példákkal.140 Újlaki 1341453. augusztus 11. „Ladislaus Zenas comes et capitaneus comitatuum Trinchiniensis et Nitriensis”. DL 59502., kiadása: Bártfai Szabó, Forgách 689. (Engel, Arch. 1. 214. csak az ispáni címet említi.) - Hogy feladatköre egyértelműen katonai jellegű volt, arra ez az oklevél is bizonyítékkal szolgál. Szénás ugyanis igazolta ekkor, hogy Körösi Miklós fia részt vett egy hadjáratban, ezért figyelmeztette Forgács Jánost, hogy ne szedje be tőle az egyforintos adót. 135Horváth, Felső Részek kapitánysága 929. 136Újlaki 1453 októberében például a Pozsony megyei Éleskő vár átadásáról tárgyal: DL 62589. 137Osvát ispánságára az első adat talán 1454 júliusából való: DL 73376. (A csonka oklevélről az évszám leszakadt. Engel, Arch. I. 161.-nél а „II 2 u.” datálás nyomdahiba „VII 2 u.” helyett). 1453. december 20-án Szénás még egyedül viseli az ispáni címet: DL 59448. 138Szénás 1457 januárjában egyedül ispán (DL 81247.), 1458 novemberében viszont már Kemecsei Imrével együtt csak alispán (DL 95706.) egészen 1459 júliusáig (DL 90706.). Később, 1469-1470-ben ugyan ismét ispán lesz, de ennek okai már nem tartoznak a dolgozat témájához. - Vö. Novak, Nyitra 51-53. (Adatai néhol hiányosak.) 1391456: „militalibus sumptis armis pretactis hostibus in occursum duce Deo foret in itinere sua cum familia more exercituancium constitutus”. DL 62593. (Oklevélfüggelék 8. sz.) 140Űjlaki például 1460-ban Hegyesd várát (Zala m.) Pacmáni Tamás nevű familiárisának úgy bocsátotta zálogba, hogy hangsúlyozta: a várat Pacmáni addig „pro honore” birtokolta: DL 89029.; Az Újlaki-familiárisok által fenntartott csapatokra 1. pl. 1444: DL 102492. - A jelenség és egyes (például a zsoldosság felé elmozduló) változatai később a Jagelló-korban is kimuthatható, de már a Zsigmond-korból is ismerünk példákat rá, 1. Kubinyi, Szapolyaiak 177-178.
