Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi idősebb Osvát (†1456)
26 Korlátkövi idősebb Osvát Korlátkő elhelyezkedésénél fogva klasszikus határvár volt, és amióta Albert király 1438-ban eladományozta a hozzá tartozó, később önálló uradalmi központként is funkcionáló Szomolányt,113 uradalma igen kicsiny méretűre olvadt - mindössze négy Nyitra és Pozsony megyei falut számlált, közülük kettőben vámszedési joggal, valamint egy pusztát, amely a vár körül elterülő szántóföldeket és erdőket jelentette. Következésképpen veszélyes helyen terült el és urának sem hajthatott jelentősebb jövedelmet. 1447-ben Hunyadi kormányzó, midőn Osvát kérésére megerősítette az ekkor már megnövelt területű uradalom kamarahaszna-kiváltságát, hangsúlyozta is, hogy „a vár az ország határán áll és még saját védelméhez is igen kicsiny tartozékokkal rendelkezik”.114 Azaz abban a formában, ahogyan Újlaki birtokolta, az uradalom a polgárháborús időszakban, amikor fokozottan gondoskodni kellett a védelméről, talán ráfizetéses volt. Éppen ezért Újlaki két legyet ütött egy csapásra: egyfelől hű familiárisát várbirtokhoz juttatta, másfelől a védelem kötelezettségét is áthárította rá. Aligha tekinthetjük véletlennek azt, hogy Osvát halála után családját pénzügyi gondok nyomasztották. A sajátos földrajzi helyzetből adódott, hogy amikor Ciliéi Ulrik 1450 nyarán ostrom alá vette és elfoglalta a határmenti Szakolcát, hadai a vár egyik gazdagabb falvát felégették, a többit pedig kifosztották, de ugyancsak gyakoriak lehettek a morva határ felőli kisebb rablások is, miként arról Osvát egyik 1450. decemberi levelében a pozsonyiakat tájékoztatta.115 Osvátot persze a vár megszerzésében - a kétségtelen társadalmi emelkedés mellett - már csak az is érdekeltté tette, hogy Janda az ő környéken fekvő birtokait is pusztította.116 Ahogy Osvát beköltözött Korlátkőre, a pozsonyi polgárok nyugodt szívvel dőlhettek hátra: az új várúrtól nem kellett tartaniuk, így érthető, hogy ezt követően ritkán küldtek követet a várba. Az Osvát és a pozsonyiak között fennálló békés kapcsolatot jól szemlélteti, hogy a morva határvidék felől közeledő veszélyekre olykor Korlátkőről küldött küldöncök is figyelmeztették a várost, de a polgárok sem fukarkodtak egy kis borral, ha azzal „Oswalt Bari'-1 vendégelhették meg.117 nem kizárt, hogy az adományozással Újlaki egyben valamilyen, familiárisa felé fennálló tartozását is kiegyenlítette. 1131438: DL 13223. (Adomány Bazini Györgynek és Miklósnak, bár ekkor a későbbi tulajdonos, Gúti Ország Mihály majdani nádor már bekerült a falu birtokába, 1. 1438: DL 13156., 1465: DL 16250.) u41447. febr. 9. „pensantes, quod prefatum castrum Korlathkw in confiniis prenotati regni existens parvas habeat pertinencias conservacione pro sua”. DL 104992. - Ekkor már szintén Újlaki adományából a várhoz tartozott a vámszedési joggal rendelkező Karkóc is, amelynek 1452- ben több adózó telke volt, mint a vár másik három Nyitra megyei falujának összesen: DL 44649. 1151450. dec. 16. DL 48273. (Oklevélfüggelék 5. sz.) 116Temesközi Bálint pozsonyi várnagy fentebb már idézett 1444. évi levelében (DF 239843.) említette, hogy Janda emberei kifosztották a Nagyszombat melletti Szilincs falut, amelyet részben Osvát (Ószilincs), részben a pozsonyi káptalan birtokolt. 117A pozsonyiak 1450. szept. 24-én vendégül látták Osvátot és Necpáli Lászlót: DF 277071. - 1451. ápr. 6-án korlátkői küldönc figyelmeztette a várost: DF 277072. (178. old.) - Janda Korlátkőből történő kiszorulását követően 1456-ig, azaz Osvát haláláig mindösszesen hat Korlátkővel vagy Osváttal kapcsolatos bejegyzést találunk a pozsonyi számadáskönyvekben: DF 277067- 277079. - A kapcsolatokat látszólag az sem rontotta meg, hogy Osvát és a város között bizonyos Bécsből szállított javak, főként só ügyében nézeteltérés támadt (1. Osvát leveleit az oklevélfüggelékben, 4-7. sz.)
