Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi idősebb Osvát (†1456)
Korlát kő megszerzése 25 hogy a vár kiváltásáról is döntés született, és bizakodásuknak adtak hangot, hogy az új birtokos majd jó szomszédjuk lesz.104 A vár megváltása ügyében kezdeményezőleg nyilván a régi tulajdonos, Újlaki lépett fel. Janda pusztításaiért, illetve azért, hogy a Korlátkőt övező régióban egyáltalán politikai tényezővé válhatott, a felelősség mindenképpen őt terhelte. Az eseményekről az az 1445 szeptemberében kelt oklevél nyújt tájékoztatást, amellyel a várat kiváltási kötelezettséggel vicebánjának, Bucsányi Osvátnak ajándékozta. Ebben a vár cseh kézre jutásának körülményeiről természetesen semmit sem árul el, csupán megjegyzi, hogy az jelenleg „bizonyos Mátyus földjét pusztító csehek” kezén van. Hozzáteszi, hogy a várat négyezer forintos zálogértékben „az ország hasznára, a főpapok, bárók és országlakosok beleegyezésével és egyetértő akaratából” átadta cserébe Nagytapolcsány városáért Jan Capek cseh zsoldosvezérnek és a városból a környéket pusztító cseheknek.105 A rendek említése természetesen a tavaszi országgyűlésre utal, ahol ezek szerint a már évek óta csehek uralta Nagytapolcsány megváltásáról is döntés született. Az erődített város ugyanis, amelynek helyzetét Ulászló király a korábbi években többször is igyekezett rendezni,106 fontos stratégiai pontot képezett a Nyitra völgyében. Újlaki, akit ekkor országos főkapitánnyá neveztek ki, rendkívül ügyesen járt el: úgy járult hozzá ugyanis Nagytapolcsány kiváltásához, hogy egy dénárt sem kellett fizetnie, viszont törvényessé tette saját vára csehek általi birtoklását, mindezt egyszersmind az ország érdekében végrehajtott áldozatként tüntethette fel. Mivel Osvát később azt állította, hogy a várat Capektől és Jandától váltotta meg,107 vélelmezhető, hogy az Újlakival létrehozott szerződést követően a két cseh kapitány között a vár ügyében valamiféle megegyezés született. Capek 1445 decemberétől a Kis-Kárpátok körzetében tartózkodott, bár forrásaink szerint nem Korlátkőn.108 Míg Janda 1446. február 22-én még várában tartózkodott,109 addig testvére, Mikulás z Moravan 1446. május 19-én kelt leveléből tudjuk, hogy ekkorra már visszatért Morvaországba.110 Összevetve mindezt azzal, hogy Osvát június első napjaiban kérte Budán a vár hivatalos iktatását,111 a kiváltás időpontját nyugodt szívvel helyezhetjük az 1446 márciusa-májusa közötti két hónapra. Ha annak okait keressük, hogy Újlaki miért mondott le véglegesen a várról, odaajándékozva azt kedves emberének, egy szembeötlő magyarázatra lelhetünk.112 1041445. máj. 2. „Item Conradstain wirt man losen und hoffen Ir werd haben ainem gueten nachpar.” DF 239853. (A mondatot hiányosan közölte Chaloupecky 22. is.) 1051445. szept. 10. DL 102827. (Oklevélfüggelék 3. sz.) 1°6PL Ш2. DL 13694., 1443: DF 248775., vö. Engel, Arch. I. 373. 1071446. jún. 2. DL 102828. 1081445. december 4-én a pozsonyiak Capekhez Vöröskő és Szenic környékére küldenek követet: DF 277066. (153. old.) 109Janda utoljára ekkor mutatható ki Korlátkőn: DF 277067. (158. old.) 1101445. máj. 19. Chaloupecky 24-25. (Mikulás z Moravan Kroméríz-ből írja a pozsonyiaknak, hogy sohasem volt ellenséges a pozsonyi vár uraival, és testvére, Janda számára csak vendégszeretet biztosított, segítséget nem.) 1111446. jún. 2. DL 102828. 112 Természetesen Újlaki Korlátkőről való lemondásában közrejátszhatott az is, hogy a főúr ekkor már a főkapitánysága területére (Dunántúl, Székesfehérvár központtal) eső birtokai bővítésére törekedett (Kubinyi, Kaposújvár 8.). - Kevésbé valószínű Dingová-DrahoSová, Jablonica 11. feltételezése, miszerint a vajda rendkívül rossz anyagi helyzete állt az eladás hátterében, bár az
