Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)

A család eredete - a Bucsányiak

A Bucsányiak 17 mára a század utolsó évtizedei mindenképpen a gyarapodás időszakát jelentik,42 birtokaikon ötvennél több jobbágytelek, két-három nemesi udvarház és kiterjedt földterületek álltak rendelkezésre.43 A békés gyarapodást azonban hirtelen megszakította a Zsigmond király (1387- 1437) ellen 1403-ban kirobbant felkelés, amelyben István fia, György a később vesz­tesnek bizonyuló oldalhoz csatlakozott: a korabeli híradások szerint Kont Miklós nádor unokájának, Újlaki Lászlónak a seregében harcolt, így feltehetően éppen ura - Stibor vajda által ostromolt - galgóci vára védelmében esett el.44 Míg ter­mészetesen a lázadó úr vagyona érintetlen maradt, addig elhunyt familiárisának birtokait a győztesek azonnal elkapkodták: bucsányi és zélai jószágait (Nyitra m.) Zsigmond kedves embere, a szintén nyitrai eredetű Berencsi Sáfár István kapta,45 aki György névedi birtokrészét és Ibrányfölde vagy más néven Kiscseke birtokát (Bars m.) saját familiárisának, Győrödi Pobor Istvánnak eszközölte ki.46 Forgács Péter nyitrai ispán embere lehetett az a Harabori Miklós, akinek György Oszilincs nevű birtoka (Pozsony m.) jutott,47 Kispáty (Pozsony m.) sorsa pedig a további­akban a király által szintén kedvelt Födémesi Szobonya család történetével forrott össze.48 A lázadást követő harminc évben a források mélyen hallgatnak György öz­vegyéről és gyermekeiről. Hogy a minden birtokvagyonától megfosztott család hol telepedett le, egyelőre csak találgathatjuk. A legvalószínűbbnek mégis az tekint­hető, hogy az özvegy, Ohaji Dorottya birtokain: 1434-ben ugyanis Dorottya testvé­rével együtt szabadon rendelkezett egy Bars és négy Nyitra megyei birtokrészről, amelyek ennélfogva örökjogon illették meg őt. Dorottya vélhetően György máso­dik felesége volt, hiszen az elidegenítés ellen csak két gyermeke, László és Margit tiltakozott, a Korlátkövi család alapítója, Osvát nem.49 421370-ben vélhetően már Istváné a Pozsony megyei Ószilincs: DF 227005.; 1373-ban testvé­rével, Miklóssal együtt adományt nyer a Nyitra megyei Zélára: DL 73085., vő. 1383: DL 75555.; 1393-ban István és fia adományt nyernek egy zélai telekre: DF 226081., kivonata: ZsO I. 2848. sz.; 1401-ben György a Pozsony megyei Páty nevű birtokát bocsátja zálogba: DL 39203. - 1388-ban ugyanakkor rokonuk, Bodok fia János adománylevelet szerez az István és testvére, Miklós által birtokolt Kisbucsányra (ZsO I. 828.), amit nem tudnak tőle megvédeni: DF 261736-261737. 431435-ben az akkor már a Győrödi Poborok és Lévai Cseh Péter kezén lévő névedi birtok­részükön egy nemesi telket és udvarházat, valamint 18 jobbágytelket írtak össze: DL 64762.; 1452-ben bucsányi részükön és Zélán 26 és fél, míg a 14. század végén elveszített Kisbucsányon kilenc porta adózott, ami vélhetően az ekkor éppen lakott jobbágyháztartások számával egyezik meg: DL 44649. - Azt sajnos nem tudjuk, hogy Oszilincs és Kispáty ekkor lakott település volt-e, avagy már pusztaként hasznosították. 441403: DL 42869., 1406: HO II. 173-180. - Galgóc ostromára 1. Engel, Arch. I. 315. 45Legalábbis 1414-ben az ő kezén találjuk Zéla birtokot és a bucsányi részt: ZsO IV. 1885. sz. 461403: ZsO II. 2693. sz., vö. Borovszky, Bars 519. (Reiszig Ede) 47A Haraboriak birtoklására 1. 1435: DF 279602. (Oklevélfüggelék 1. sz.), illetve 1429: DL 59143. - 1876-ban Tersztyánszky Alajos birtokában volt a pozsonyi káptalan azon 1403. évi hártya oklevele, amely Harabori Miklós Kisszilincsbe történő beiktatását tanúsította: Századok 10. (1876) 857. (Tárcza), vö. ZsO II. 2879. (Az oklevél jelenleg lappang.) - Harabori Miklós 1411-ben Forgács Péter nyitrai ispán familiárisa volt: ZsO III. 1247. sz., és talán az is a Forgács­kapcsolat valószínűségét erősíti, hogy veje, Cseri Miklós 1424-ben gimesi várnagy volt: DL 59007. 48A birtokot Bucsányi György 1401-ben zálogba bocsátotta a Szobonyáknak (DL 39203.), de 1403-ban adományt is kaphattak rá, hiszen 1427-ben örökjogon találjuk a kezükön (DL 104984.). 491434: DL 49141. és 1436: DL 68117.

Next

/
Oldalképek
Tartalom