Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Birtokok és jogigények adattára
152 Birtokok és jogigények adattára során. 1506-ban Osvát és Sóki István megosztoznak a már korábban nyilván Baracskaival is megosztott vagyon kettejüket illető részén. Az itteni 2 telek Istvánnak jut. - Obsolovce (Pacola, Szlovákia), Horné Obdokovce része.865 Páruca: A Nyitra városa melletti birtok a Párucai család tulajdona volt. Párucai Kristóf és fia, Imre 1524-ben eltiltja Párucai Sártványi Zsigmond özvegyét és fiát, Boldizsárt a néhai Zsigmond itteni birtokrészének eladásától vagy becsértéken felüli elzálogosításától, Korlátkövi Pétert pedig ugyanennek megvételétől. Az udvarmester itteni birtoklására nem ismert adat. Nyilván nincs a családdal összefüggésben az, hogy Nyári Ferencnek 1540-ben egy portája adózott e településen. - Ma: Nyitrától (Nitra, Szlovákia) délnyugatra.866 Popugyin: A holicsi uradalom része. 1452-ben Kobilánnyal és Szurovinnel együtt 12 portája adózott. 1520-ban a Cobor Gáspártól 100 forintért zálogként birtokló Pruzinócki Miklós továbbadja Korlátkövi Péternek ugyanennyiért. Péter még novemberben levélben kérte a pozsonyi káptalant, hogy az előző zálogosításról kibocsátott oklevelet javítsák ki, mert abban az szerepel, hogy Cobor Popugyint is a budai káptalan oklevelével bocsátotta zálogba, holott ezt saját levelével tette. Péter 1521-ben még egy, a település lakosságának szóló parancslevelet is kieszközölt a királytól (azaz a tulajdonostól, hiszen a Coborok zálogbirtokosok voltak), hogy engedelmeskedjenek neki. Az 1534. évi Korlátkövi-Nyári szerződés Péter özvegye, Dorottya kezén hagyja azzal a kikötéssel, hogy ha visszaváltják, akkor az összeget Dorottya vagy leánya, illetve Zsigmond között egyenlően kell elosztani. 1538-ben Cobor Gáspár felvesz Szakolca várostól 400 forint kölcsönt, és ígéri, hogy ha ezt határidőre nem fizeti meg, akkor a jelenleg Nyári Ferenc kezén lévő Popugyin és Vradistye birtokokat adja át, szavatosságul Nagykovalló nevű birtokát kötve le. 1540-ben Zsigmond panaszkodik, hogy az ezévi priterzsi, szotinafalvi, lopassói, vradistyei és popugyini búza- és bortized őt illető felét Nyári Ferenc és felesége elfoglalta tőle. Nyári halálát követően rokonságához kerül, akiktől Korlátkövi Anna az 1550-es években igyekezett visszaperelni. - Ma: Popudiny (Szentistvánfalva, Szlovákia), Popudinské Moéidl’any része.867 Priterzs: Az egykor a Diósi család kezén lévő, 1452-ben 20 adózó portát számláló birtok felét 1514-ben Diósi István Horvát György nagyszombati polgárnak és családjának adta el, és feltételezhetően az ezt követő esztendőkben a másik felét Korlátkövi Péterre írta. 1515-ben egy vrátnai iktatáson szomszédként bírája és három esküdtje vesz részt, sajnos földesuruk megjelölése nélkül. Előbbi birtokrészre 1533-ban Sibrik Osvát alországbíró kap adományt, de az iktatásnak György rokona, Horvát Lénárt berencsi várnagy, valamint Korlátkövi Péter özvegye ellentmond. 1534-ben Péter özvegyének birtokrészéről hét jobbágyot említenek név szerint. Az 1536. évi bírósági tárgyaláson Nyári visszavonja anyósa ellentmondását. 1540-ben Korlátkövi Zsigmond panaszkodik, hogy az ezévi priterzsi, szotinafalvi, lopassói, vradistyei és popugyini búza- és bortized őt illető felét Nyári Ferenc és felesége elfoglalta tőle. 1551-ben Nyári Ferenc végrendelete alapján az itteni bir8651505: DF 267897., 1506: SObA v Nitre, 485. (Soóky cs.) 4. doboz s. n., vö. Györffy IV. 442. 8661524: DF 273671., 1540: CP 25. kötet, 376., vö. Györffy IV. 443. 8671452: DL 44649., 1520: DF 226514. (Az adatot Nógrády Árpádnak köszönöm) = BA 4-555., DF 226512. = BA 4-558. (Oklevélfüggelék 15. sz.), 1521: 1748. évi Apponyi-elenchus (BA 5-s. n.): „Fasc. 18. No. 28. Commissio Ludovici regis ad incolas duarum possessionum suarum Vraczysche et Pobugin ad castrum suum Holych spectantium ut Petro Korláthkőy in iisdem hypothecario obediant. 1521.”, 1534: HMBK 66-1-12., 1538: HMBK Prot. 5. 978-980. = MOL P 183. (Esterházy cs. hercegi It., Czobor cs. 1. csomó, A-22.), 1540: HMBK 28-9-21., 1550-es évek adatait 1. Lopassó.
