Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Birtokok és jogigények adattára
146 Birtokok és jogigények adattára 2. térkép: A Korlátkövi család birtokai Nyitra megye északnyugati részén (A térképvázlat Engel, Térkép segítségével készült.) itteni jobbágyát említik név szerint. 1551-ben Nyári Ferenc végrendelete alapján a korlátkői uradalom része marad és a Korlátkövi-leányágnak jut. 1559-ben a falu Korlátkövi Anna által birtokolt felerészén 11 népes, 3 elhagyott jobbágytelket, egy zsellért, három telkes zsellért (hóstátit), vámszedőhelyet, egy háromkerekű malmot és egy kallómalom felét írták össze. - Ma: Hlboké (Luboka, Szlovákia).847 Hropó-. A Hlubokai család régi birtoka. 1451-ben Hlubokai Miklós e birtok felét Oszuszka felével együtt zálogba bocsátotta Bucsányi Osvátnak 24 forintért. A következő évben Osvát itteni részén 2 porta adózott (a másik felerész ekkor Szentmiklósi Pongrác kezén tűnik fel 3 portával). 1485-ban a birtok fele már Korlátkő tartozéka. Az 1492. évi ítéletlevél szerint prédiumként az 1480-as, 1490-es években is Korlátkőhöz tartozott; ekkor tévedésből egy esetben (1487) egyszerre szerepel egy Roppolczko és egy Roppow nevű puszta (mindkettő Hropóval azonosítható). Szerepel ifjabb Osvát 1498. évi újadományában is. Hlubokai Miklós 1502. évi halálát követően Osvát adományt kapott hropói és oszuszkai prédiumrészeire - ezek voltak korábban Szentmiklósi Pongrác kezén -, amelyekbe be is vezették őt. 1551-ben Nyári Ferenc végrendelete alapján a Hropó nevű prédium Korlátkő vár tartozéka marad, és a Korlátkövi-leányágnak jut. Mikor 1560-ban felosztják a prédium Korlátkövi Anna által birtokolt felerészét, említik, hogy a puszta 8471421: ZsO VIII. 862., 906. sz., 1451: DL 44598., 1452: DL 44649., 1485: DF 273187., 1492: DL 73161., 1498: DL 102861., DL 105066., DL 62630., DL 102862., 1499: DL 102863., DL 62632-62633., 1534: NRA 25-4., 1551: LR II. 430-433., 1559: EKHL Liber secundus 133v-134v., vö. Györffy IV. 398.
