Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Birtokok és jogigények adattára
138 Birtokok és jogigények adattára alapján az itteni birtokrész Korlátkő várával együtt a Korlátkövi-leányágnak jut. 1561- ben Korlátkövi Anna itteni birtokrészét a Pongrác és Apponyi családokból származó rokonaira hagyja, akik 1563-ban itteni részeiket érdemeire tekintettel Felsó'kubinyi Kubinyi Kristófnak ajándékozzák. - Ma: Krátke Kesy, Marcelová része (Szlovákia).827 Lél: 1520-ban Korlátkövi Péter adományt kap az ekkor Vértesi Farkas és atyafiai, valamint Büki Békés Pál által birtokolt Lél birtokban lévő királyi jogra; az adománylevelet az ő, felesége és mindkét ági leszármazottai részére állították ki, de vélhetően nem került birtokba, mivel a megnevezett birtokosok mindegyike ellentmondott. - Ma Vel’ky Lél (Nagyiéi, Szlovákia).828 Makk (Nagy-): 1488-ban Makki Imre fia Krisztián panaszkodik, hogy Koromlai Miklós 1478 óta nem adja vissza neki a Kis- és Nagymakk Komárom megyei és Súr Veszprém megyei birtokokra vonatkozó okleveleit és bizonyító iratait, azaz László király adomány- és iktatólevelét, zálogosító leveleket, valamint az „Osvát bán elleni peres leveleket” (minden bizonnyal a Makk és Szák határvonala kapcsán támadt perekről van ez esetben szó, lásd alább). A birtok felét talán ifjabb Osvát szerezhette meg adományként. A Korlátköviek kezén először az 1498. évi újadományban szerepel, bár nem kizárható, hogy már 1494-ben is a kezükön volt, amikor is Osvátnak Komárom megyében 41 portája adózott. 1499-ben Makki Krisztián bepereli ifjabb Osvátot, hogy 1451-ben apja és testvérei szántókat és két legelőt foglaltak Szákhoz (részletesebben lásd Száknál). 1513-ban a családi szerződés során az itteni birtokrészt Szákkal, az ottani udvarházzal, gazdasággal és két halastóval, a száki és becseri szőlőkkel együtt Osvát özvegyének, Becseri Zsófiának adják át élete tartamára, ha nem házasodik meg újra (különben csak hitbért kap). Birtokrészként szerepel Korlátkövi Borbála 1546. évi végrendeletében. 1561-ben Korlátkövi Anna itteni birtokrészét a Pongrác és Apponyi családokból származó rokonaira hagyja. - Ma: Makkpuszta, Császártól északnyugatra.829 Radvány: 1506-ban Radványi Ferenc leánya, Zsófia tiltotta az uralkodót a teljes Radvány, Ócsa birtokok, a Marcelháza birtokban lévő rész és Aporteleke prédium eladományozásától, Eszenyi Benedeket az elidegenítéstől, György pécsi püspököt és Eszenyi feleségét, Maráéi László leányát, Perpetuát pedig a felkéréstől és megszerzéstől, mivel ezek őt bizonyos jogon megilletik. A Korlátkövi család nyilván éppen közeli rokonuk, Radványi Zsófia itteni birtokrészét szerezte meg, még II. Ulászló uralkodása alatt. A Mohács utáni adóösszeírások mindig nemesek által birtokolt elhagyott településként említik; a kivételt 1542 képezi, amikor Nyári Ferenc - azaz a Korlátkövi család - itteni birtokrészén 3 portát írtak össze. 1551-ben Nyári Ferenc végrendelete alapján az itteni birtokrész Korlátkő várával együtt a Korlátkövi-leányágnak jut. - Ma: Radvan nad Dunajom (Dunaradvány, Szlovákia).830 Rákos: Részben Komárom, részben Fejér megyei (1501, máskor csak Komárom megyei, 1546-ban Fejér megyei) puszta, amelyre Becseri Kristóf halála után ifjabb Osvát 1501-ben űjadományt szerzett Kristóf nővérei, Zsófia (saját felesége), Klára (Ohaji Bor-8271512: DL 73193., 1532-1546: CP 13. kötet, 76. (1532), 103. (1541), 124. (1542), 157. (1543), 165., 171., 196. (1544), 218. (1545), 225. (1546), 1551: LR II. 430-433., 1561: BA 2-258., 259., 1563: ML 76., III. kötet, fasc. 37. (Elenchus), vö. Györffy III. 427-428., Csánki III. 503. 8281520: Justh 720-721. sz., vö. Györffy III. 437., Csánki III. 506. 8291488: DL 19433., 1494: Engel, Geschichte 22., 1498: DL 105065. (Oklevélfüggelék 12. sz.), 1499: DL 73166., 1500: DL 62634., 1513: DL 102875. (Oklevélfüggelék 13. sz.), 1546: Oklevélfüggelék 23. sz., 1561: BA 2-258., 259., vö. Györffy III. 438-439., Csánki III. 506. 8301506: DL 73175., [1490-1516]: Az egyik Apponyi-elenchus szerint volt egy ilyen oklevél a Korlátkövi-iratok között: „Donationales Wladislai regis super possessione Radvan sub littera HH no. 29.” (BA 2-s. n.), 1551: LR II. 430-433., vö. Györffy III. 449., Csánki III. 511.
