Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Társadalomtörténeti vizsgálatok
126 Társadalomtörténeti vizsgálatok Zsigmondnál figyelhető meg. Thurzó Elek helytartó egyik 1541. évi jelentésében szerepel, hogy a korlátkői várurat Semptére egy morva származású Hynek nevű familiáris kísérte el „officii causa”.792 A gyakran cseh nyelven levelező és a szlovákot anyanyelvként használó családnál természetesen nem meglepő, hogy a közeli határ túloldaláról is előszeretettel fogadtak nemeseket a szolgálatukba. Mellesleg Zsigmond egyik várnagya, a Divék nemzetségből származó Csermendi Viktor tekintélyesebb Nyitra megyei nemes volt, aki úgy került Korlátkőre, hogy szintén a közeli Spácára házasodott, ahol birtokrészt is szerzett.793 Meglepő, hogy míg apja és bátyja esetében ilyen familiárisokat nem tudunk kimutatni, addig éppen a család e „fekete bárányánál” igen.794 Összefoglalás Kétség sem férhet ahhoz, hogy a Korlátköviek mindhárom nemzedékében egyegy kimagasló tehetségű családfőt figyelhettünk meg: a két Osvát és Péter tevékenységének köszönhetően a család története 1526-ig látszólag valóban töretlen fejlődést mutat: a névadó várat megszerző főúri familiáris, a királyi udvarba bejutó, majd királyi várnagyi és megyésispáni címet elnyerő diplomata, végül az ország politikai életében is meghatározó szerepet játszó báró életútja három, láthatóan egymás eredményeire építeni tudó karrierként jelenik meg. A személyes tehetséget a két Osvát esetében méginkább kiemeli a család életében bekövetkező két törés, az 1403. évi lázadást követő vagyonelkobzás és birtokaik 1473. évi lefoglalása, amelyek után jelentős energiákat kötött le és több évtizednyi időt töltött ki a birtokvagyon visszaszerzése. A folyamatos fejlődés látszata emellett még egy szemponttal árnyalandó: a polgárháborús időszakban Újlaki Miklós szolgálatában álló idősebb Osvát vagyonát nem hogy a Jagelló-uralkodó környezetében élő fia, de még báróvá előlépő unokája is alig tudta utolérni. Osvát bán 1446 és 1455 között birtokok zálogba vételére csaknem 8400 forintot fordított, és tudjuk, hogy ez ilyen irányú kiadásainak csupán egy - bár vélhetően jelentős - részét képezte.795 Mindez persze jelzet: 5924. doboz.). - Vő. még a Korlátkövi-leányág nevében 1534-ben ellentmondást bejelentő nemes Horvát Lőrinc bazini lakossal: HMBK Prot. 5. 665-666. - Ország Dorottya familiárisai: Csépi (Komárom m.) vagy Börcsházai (Veszprém m.) Máté Gergely nemes (1530: HMBK Prot. 5. 346. old.), akinek fia, Tamás is a berencsi várúrnőnél szolgált (1534: HMBK Prot. 5. 599- 600.). Nyilván az ő hagyatékukként kell értelmeznünk azt a két Börcsházára és saját családjukra vonatkozó iratot, amely a később Berencs várában is birtokos Majtényi család levéltárába került (MOL P 485. Majthényi család, 31. csomó, Elenchus, Z-6. [1428], Z-21. [1535]). Lásd még az 5. táblázat adatait. 7921541: Podmaniczky III. 188-190. 793Felesége Spácai György leánya, Anna volt, 1. pl. 1520: DF 227360., 1530: Apponyi II/l. 7-8. (Ekkor János királytól kap adománylevelet), 1534: NRA 14-35. (Filmtári jelzet: 5868. doboz.) - A Csermendi család leszármazására 1. a 773. jegyzetben idézett munkát, a várnagyságára vonatkozó adatokat a 4. táblázatban. 794Zsigmond familiárisai: Geszti Tamás nemes (1530: HMBK Prot. 5. 357-358. old.), Pohradzky Mihály nemes (1540: HMBK 66-1-12.), valamint 1. a 4. táblázatot. 795Ez még akkor is igen jelentős összegnek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy az adásvételi szerződések „papíron” a középkorban sem mindig a valós pénzforgalmat mutatják. A zálogosítások a következők (a jelzeteket 1. az adattárban): 4000 ft (Korlátkő, 1446), 1550 ft (Kovarc, 1447), 2500 ft (Monostori-birtokok, 1448), 26+14 ft (Kovarc, 1450), 24 ft (Hropó és Oszuszka, 1451),
