Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Társadalomtörténeti vizsgálatok
по Társadalomtörténeti vizsgálatok A fentiekből két egyértelműnek tűnő tendencia bontakozik ki: egyfelől a vizsgált előkelő családok a középkor végén állandó lakhelyüknek nem régen épült hegyiváraikat, hanem a mezővárosaikban, vagy - ezek hiányában - a falvaikban felépített kastélyaikat és udvarházaikat választották.691 A Coborok esetében Holies nem tekinthető kivételnek, hiszen itt a vár síkvidéken, a mezővárosban állt. Jóllehet ebbéli döntésükben nyilvánvalóan a kastély/udvarház nagyobb „komfortfokozata”, illetve a kor divatszokásai is szerepet játszottak,692 e lépésüket ösztönözte az is, hogy nem kívántak atyafiaik közvetlen közelségében élni, inkább a kiscsaládos formát (családfő a feleségével és gyermekeivel, vagy testvérek) részesítették előnyben. Ez úgy is megfogalmazható, hogy minél kiterjedtebbé vált egy rokonság, annál inkább megszűnt a vár lakhelyként funkcionálni, még akkor is, ha a várépületet helyiségenként felosztották egymás között. A vár a rokonság hatalmának szimbolizálásán túl persze fontos gyakorlati funkciókat is ellátott: a fenti családok forrásanyagából egyértelmű, hogy okleveleiket és értékeiket (pénz, ékszerek, értékesebb ruházat és fegyverzet) itt őrizték,693 és természetesen itt élt az uradalmi személyzet egy része is. Az a tény, hogy a jelentős családi események a várépületben zajlottak le, jól mutatja, hogy bármelyik családtag is érkezett a várba, a körülmények adottak voltak arra, hogy hosszabb-rövidebb időre itt szálljon meg. A korabeli családi levéltárak kialakulását illetően fontos adalék, hogy a várban nem az éppen élő családtagok, illetve a kiscsaládok iratanyagát helyezték el, hanem értelemszerűen a család egyetemét érintő iratokat. Jól mutatja ezt a Majtényiek három családfőjének szerződése, akik a vár háromfelé osztása előtt kívántak kijelölni egy közös helyiséget, ahová majd az okleveleiket elhelyezik. A „levéltár” ajtaját mindhármuknak pecsétjükkel kellett ellátniuk, és az egyik fél csak a másik kettő engedélyével vehetett magához iratokat.694 A Forgácsok várbéli levéltára ugyan osztály alá esett, de hangsúlyozták, hogy ezt a funkciót már a régi időktől fogva ugyanaz a bolthajtás látja el.695 Most már a Korlátköviekre térve: Korlátkő megszerzését követően az idősebb Osvát bizonyosan a várban telepedett le, innen írta leveleit, majd később a végrendeletét is itt vetették papírra.696 Ugyanez feltételezhető özvegye és fiai esetében is: az elsőszülött István is innen küldte levelét Pozsony városához.697 Az 1446- 1473 közötti időszakban így a vár tekinthető a család rezidenciájának, és ezáltal 691 Vö. Koppány, Kastélyok 82-84. 692Hasonló tendenciát mutatott ki Kubinyi András a bárói réteg kapcsán. Bár a bárók általában várban alakították ki rezidenciájukat, ezek a középkor végén nagyrészt már nem hegyivárak voltak: Kubinyi, Rezidencia 219. 6931450: Apponyi I. 301., 1504: Bártfai Szabó, Forgách 695-697.; 1510: DF 260424.; 1515: Apponyi I. 420-422., 1519: Apponyi I. 464. stb. 6941510: DF 260424. 6951504: Bártfai Szabó, Forgách 695-697. (DL 59946.) 696 Megjegyzendő, hogy Éleskő vár 1453. évi iktatásakor Osvát is megjelent szomszédként, amely alkalommal Szentgyörgyi Osvát bánként jegyezték le a nevét (DL 14635.). Noha tudjuk, hogy 1450-ben szentgyörgyi saját telkéről („propria de nostra curia”) loptak el nyájakat (DL 48273., Oklevélfüggelék 5. sz.), itt minden bizonnyal csak egy majorság állott. Az 1453. évi oklevél szóhasználata mögött az gyanítható, hogy az éleskői uradalom iktatásánál Osvát a szomszédos Szentgyörgyről érkezett. 697A leveleket és a végrendeletet 1. az oklevélfüggelékben.
