Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Beszélgetés Dr. Kuroli Géza egykori elsőéves akadémistával
erre a területre kiterjednek, tudom, hogy többet veszítettem, mint amennyivel még életben lehet maradni. 20 éves voltam, ilyenkor úgy látszik, az ember sok mindet kibír. Amikor a sortűz befejeződött magam is érzékeltem, hogy szórták be közénk a kézigránátokat. A Vérrel és kötéllel című filmben egy katona el is mondja, hogy úgy szórtuk a kézigránátot a tömegbe, mint a gyermekek a labdát.- Maga a sortűz a klasszikus értelemben vett sortűz volt? Tehát volt veszényszó? Először ellőttek a levegőbe, vagy egyből az emberekbe, önök közé lőttek?- Végső soron itt van az egész dolognak a tragédiája, mert a bírósági tárgyaláson mindig azt mondta a bíró is meg az ügyvédek, már a Dudás és a katonák ügyvédje, hogy mindenki össze-viszsza beszél. Erre már utaltam, hogy én abban a pillanatban, abban a látószögben tájékozódtam, ami akkor elém tárult. A tér nagy, 2000 ember volt ott, mindenki más szögből látott mindent. Tehát mindenki azt tudja elmondani, amit ő egyénileg látott. A bíróság feladata az lett volna, hogy ezeket a mozaikokat rakja egybe. Azt is megkérdezték tőlem, hogy hallottam-e egyes lövést. Mondtam: - “Bíró úr, én akkor jól hallottam, nem úgy, mint most, de én egyes lövést nem hallottam.” Nem volt egyes lövés. Másik kérdés, hogy volt-e tárgyalás a tüntetők és a laktanya parancsnoksága között. Véleményem szerint nem volt tárgyalás, mert ha lett volna, akkor a laktanya parancsnokságának kérni kellett volna a tüntetők vezetőit, bevinni tárgyalni és eredményt hirdetni. Ilyen nem volt. De nem volt figyelmeztető lövés sem, amikor a fejünk felett figyelmeztettek volna bennünket, hogy tessék menekülni, mert különben mészárlás lesz. Ezt megelőzően kellett volna lenni még olyan laktanyavédelmi fellépésnek, amikor a katona védőpajzsot hord, gumibottal, tömegoszlatás gázsprével, tehát könnygázzal stb. Ilyen nem volt. Az volt, amit mondok. Én nem az elejétől voltam ott, mert akkor értem oda, amikor aztán rögtön elkezdődött sortűz, de ilyenekről, amiknek a nemzetközi normák szerint meg kellett volna történnie, be kellett volna következni, senki nem tud. Tehát az vandalizmus volt, amikor a tiszt kiadta a parancsot kézjellel a katonáknak. Na most mi az érdekes még itt? Ők felkészültek, tehát itt nagyon könnyen lehetséges - de azt megint nem tudjuk bizonyítani, ez is a bíróság feladata lett volna -, hogy voltak provokátorok, akik direkt abba az irányba, a laktanya felé terelték a népet azzal a céllal, hogy majd mi megtanítunk titeket a rendszer tiszteletére. Aki oda mer menni, azt lelőjük. Ez történt. Fölkészültek. Nekik véleményem szerint riadó- és tűzparancsuk volt, mert beásták a fegyverzetet, az ablakok tele voltak, lőttek, kézigránát volt a katonáknál és ezt szórták. Aki nem akar gyilkolni, annál nincs gyilkos fegyver. Hasonló az is, amit a bíróságon elmondtam, hogy én robbanó golyót kaptam. Meg is állapították a műtétnél, belőlem vasszilánkokat szedtek ki, és én ismerem a robbanó golyónak a működését, mert tudom, hogy ha egy robbanó golyóval szarvast lő egy vadász, akkor ott milyen szakítások történnek, és maga a robbanófej milyen szilánkokra megy szét. Ugyanez volt bennem is. A bíróság a periratokban ezt a dolgot egyszerűen elfelejtette. Nem foglalkozott vele. 94
