Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Beszélgetés Dr. Kuroli Géza egykori elsőéves akadémistával
Beszélgetés Dr. Kuroli Géza egykori elsőéves akadémistával- Ön elsőéves egyetemista hallgató volt, amikor 1956 októberében kitört a forradalom. Hogyan zajlottak itt az események és mibe csöppent bele?- Mosonmagyaróvárt lényegileg nem ismertem, hiszen akkor kerültem ide, és csak tájékozódtunk az előadások és gyakorlatok után. Tehát a forradalomig összességében nem töltöttem itt két hónapot. A forradalom hetében éppen hetesi szolgálatot teljesítettem, ami kora hajnaltól késő estig tartott. 25-én csütörtökön este, amikor bejöttünk a szállásra, a várudvaron volt egy ifjúsági gyűlés, utólag tudom, hogy ez már a pesti forradalom melletti szimpátiatüntetés - ami egy, a városban tett sétát jelentett - utáni esemény volt. Az ifjúsági gyűlésnek a végére érkeztünk már, mert egy évfolyamtársam elmondott egy Petőfi-verset, és azzal befejeződött minden. Mi természetesen felmentünk a szállásunkra és lepihentünk, mert pénteken is korán kellett munkába állni. Utólag tudom, hogy az egyetemi ifjúság még akkor éjszaka különböző megbeszéléseket tartott, vitatták a kialakult helyzetet és a további tennivalókat. Pénteken - tehát 26-án - hajnalban szintén kimentünk, és ami soha nem fordult elő, 9 óráig, de inkább talán csak 8.30-ig várakoztunk, és nem jött senki. Volt egy kis rádiónk és azon keresztül hallgattuk az adást, tulajdonképpen közvetítették a pesti eseményeket és azokról adtak rádión keresztül tájékoztatást. Ebből ítélve úgy láttuk a helyzetet, hogy nincs értelme tovább várni, mert tanári ellenőrzés nem jön, feladatot nem kapunk, bemegyünk és megnézzük, hogy Óváron, az Alma Materben mi a helyzet. Kerékpárral voltunk, és amikor beérkeztünk a várkapuhoz, ott már hatalmas nyüzsgés volt, a hallgatóság ki-be jött, a mostani Deák téren pedig nagy tömeg gyűlt össze. Ez abból adódott, hogy a munkások, akik éjszakai műszakban dolgoztak, csoportokba gyűlve jöttek be a Deák térre, és kérték az egyetemi hallgatóságot, hogy vegyen részt a tüntetésben, ami gyakorlatilag a megfogalmazott pontoknak megfelelően követeléseket terjesztett elő, és annak az érvényesítését kívánta elérni. Akkor bennünket hallgatótársak inspiráltak arra, hogy minél előbb öltözzünk át - munkásruhában voltunk - és csatlakozzunk mi is a tüntetéshez. Átöltöztünk és kimentünk a Deák térre. Az a kép fogadott bennünket, hogy egy munkás ment ki az ablakból a peremre átfektetett pallón, oda ahol a vörös csillag volt, és annak a leverése akkor történt meg. Amikor leesett, a résztvevők nagy ujjongással ünnepelték ezt az eseményt. Valahogy - nem tudom ma sem megmagyarázni - bennem élt az a félelem, hogy itt esetleg lőhetnek is. Itt a sarkon - a mostani piarista gimnázium sarkánál - volt egy nagy vastag törzsű platánfa, ami 75 fokos szögben meg volt dőlve. Én mindig úgy helyezkedtem, hogy attól védelmet kapjak. Ez a félelem-érzet nem volt alaptalan, mert később tudtuk meg, hogy este egy teherautónyi ávóst behoztak ezeknek az épületeknek a padlásterére, és 91
